Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György):
739 kérelmezésnél fölmerült az a kérdés, hogy lehet, hogy ez megaláz egyeseket, ezért sikerült egy olyan módosító indítványt a bizottságokkal és a tisztelt képviselőtársakkal közösen magunkévá tennünk, amelyben ezt az eljárást megszüntetjük, és hiva talból történő eljárást fogunk alkalmazni. Azt hiszem, ez tényleg a közös munka eredménye. Ugyancsak híve vagyok annak, hogy vegyük be a szövegbe – amit Vastagh képviselő úr említett – az egyéb érdemeket, amelyeket minősíteni lehetséges, tehát más, a hazán ak hasznos érdemeket, ha nem is a sport, a kultúra, a művészet és a tudomány területéről származnak ezek. Ugyancsak felmerült az, hogy a jövedelmek alsó határát emeljük föl, és itt bizony volt is vita ezen, épp úgy, ahogy Balogh képviselőtársam is említett e. Kétségtelen, hogy amíg 100120 ezer ember nyugdíj nélkül van az országban, addig ilyen esetben limitálni, sőt egy magasabb limitet is megállapítani akarunk. Ezt a tisztelt képviselőtársak mérlegelésére bízom, de azért megjegyzem, hogy létezik egy olyan fogalom, hogy relatív depriváció, vagyis ha valamihez viszonyítva vonnak meg az embertől anyagi vagy egyéb életlehetőségeket, azt súlyosabbnak érzi, mintha sohasem lett volna meg neki. Így tehát tulajdonképpen a beterjesztett törvényjavaslatunk és országgy űlési határozati javaslatunk most már kibővült, és főleg azzal változott némiképp a helyzet, hogy a törvényjavaslatba átkerült az MSZMP KB saját hatáskörében megállapított nyugdíjakra vonatkozó rész, valamint a Minisztertanács kivételes ellátások bizottság ával kapcsolatos rész, tehát két újabb kört már a törvényjavaslatba sikerült áthelyezni. Kétségtelen, itt fölmerül az a probléma, hogy a szolgálati idő, amit a legutóbbi nyugdíjrendelkezésünk a nyugdíjmegítélés egyik alapjává tett, egy jelentős problémát f og jelenteni a jövőben azzal kapcsolatosan, hogy a szolgálati idő nem mindenkinél állapítható meg, és bizony ez több tízezres nagyságrendben fog problémát jelenteni, ugyanakkor kétségtelen, hogy a kérdés másik oldala pedig az igazság elve, ami kimondva vag y kimondatlanul, de működik ebben a törvényjavaslatban. Azt hiszem, egy olyan gondolkodást kell tulajdonképpen megszüntetni – és erre jó tanulság volt ez a vita számomra – amelyben az ellenfelet mindenáron megsemmisíteni törekszik az ember, és nem törődik azzal, hogy a másik álláspontja esetleg nincs olyan távol, mint amilyennek érzi. Én arra gondolok például, hogy annak idején, 1945ben von Rauschnig írt egy könyvet Hitlerről, és abban azt a jelenséget írta le, amikor a bokszoló belép a ringbe – ő így írja le ezt a jelenséget – , és a bíró megadja a jelet a küzdelemre, mire az egyik bokszoló előveszi a revolverét, és lelövi a másikat. Azt hiszem, ez az eljárás a diktatúrákra egy általánosan jellemző eljárás, és ettől a mentalitástól valahogyan szabadulnunk k éne. Azt hiszem, az a feladatunk, hogy egyenlő fegyverekkel, egymásnak szóló érvekkel szóljunk egymáshoz. Én – amint látják a tisztelt képviselőtársak – az expozé szellemének megfelelően, ténylegesen az akkor elmondott szövegnek megfelelően, a módosítványo kat igyekeztem elfogadni és beépíteni a törvényjavaslatba és az országgyűlési határozati javaslatba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalra holnapután, szerdán, előreláthatólag a délelő tti órákban kerül sor. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (Szabad György) :
