Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes részletes... - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Szabad György): - KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár:
736 Köszö nöm, Elnök Úr! Semmi új javaslat nem merült fel, amit ne tárgyaltunk volna. Nem tartom szükségesnek. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Megkérdezem, hogy az alkotmányügyi, törvényelőkészítő bizottság tagjai közül ki képviseli a bizottságot. (Senki ne m jelentkezik.) A bizottság valamelyik tagját kérem, hogy szíveskedjék méltányolni a Vastagh Pál által előadottakat olyan formában, hogy ellenőrizzék a bizottság jelentését, hogy határozathozatal előtt egyértelmű legyen a bizottság állásfoglalása. Kérem ez t Salamon elnök úrnak tolmácsolni. Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Mivel több képviselőtársunk hozzászólási szándékot nem jelzett, a részletes vitát lezárom. Bejelentem, hogy a kérdésben határozathozatalra szerda délelőtt kerül sor. Megkérdezem államt itkár urat, hogy most vagy a határozathozatal előtt kíváne választ adni. Dr. Kelemen András népjóléti minisztériumi államtitkár válasza KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, meggyorsítja az eljárá st, hogyha most teszem meg a megjegyzéseimet. ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Kelemen András államtitkár úr válaszol a vitában elhangzottakra. KELEMEN ANDRÁS, DR. népjóléti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az általá nos és különösen a részletes vitában elhangzottakra tekintettel szeretném sorra venni a főbb momentumokat, valamint az ezzel kapcsolatosan kialakult álláspontjainkat. Kétségtelen, hogy teljes mértékben el tudom fogadni Schiffer képviselő úrnak azt a gondol atát, hogy ha egymás gondolataira jobban odafigyelünk, akkor sok minden másképp alakult volna, és én azt hiszem, hogy lényegesen gyorsabban tudtuk volna megtárgyalni a vonatkozó törvényjavaslatot és országgyűlési határozattervezetet. Ma is éreztem ilyen me g nem értést, ami egészen egyértelműen számomra úgy tűnik, a bizalmatlanságból fakad, hiszen engem, amikor előterjesztettem magát a törvényjavaslatot és ezzel kapcsolatosan az előadói beszédemet megtartottam, egyértelműen jellemzett – én gondolom – bizonyo s fokú kérlelhetetlenség bizonyos eseményekkel, politikai eseményekkel kapcsolaban, de semmiféleképpen sem személyekkel kapcsolatban. Szoktunk azon csodálkozni, hogy mekkora tévedések jelennek meg az újságokban. Egyegy parlamenti vitával kapcsolatos anyag ra, ha rátekintünk, ebben az esetben is elhangzottak olyanok, hogy nyugdíjmegvonás például, ami sem az anyagban, sem az előadói beszédben nem fordult elő, vagy olyasmi, hogy nem veszünk tekintetbe antifasiszta érdemeket, holott lehet, hogy módosítványok vo ltak szükségesek hozzá, de a törvényjavaslat alapvető szelleme ezt egyáltalán nem sugallta. Ez odáig is ment, hogy végül is nem lehet csodálkozni azon, hogyha az újságokban is tévesen jelennek meg adatok, ha egyszer itt a Házban is, szinte mintha nem is az előadói beszédemhez és nem is a törvényjavaslathoz szóltak volna hozzá egyes képviselőtársaim, hanem egy erről előzetesen kialakított prekoncepció alapján. Ez odáig ment, hogy csúsztatással lettem megvádolva, immár nem is egyszer, hanem kétszer is. Na mos t, én azt hiszem, hogy abban az esetben, hogyha arról beszélünk, hogy voltak olyan érdemek vagy érdemeknek nevezett események, amelyekben az előző rendszerben, igenis, összecsúsztak egészen eltérő politikai viselkedésformák, akkor nem hiszem, hogy a Népjól éti Minisztérium államtitkára csúsztatta ezt össze, hanem nyilvánvalóan az a rendszer és annak a rendszernek az intézkedése, amely antifasiszta harcosok háta mögé csúsztatta be a pufajkásokat stb. – tehát az összekeverést nem mi követtük el. Mi megpróbáltu k szétbogozni a dolgokat nagyon nehéz munkával, sokszor eléggé reménytelennek látszó körülmények között.
