Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 12. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
726 termelők az olcsó áruval a termelési kedvüket is eladják. Nem kell mondani, sajnos ez már sok területen tapasztalható. Addig kell tenni valamit, a míg nem késő. Lehetne beszélni erről a témáról, de úgy gondolom, ha ennyi nem elég, akkor az sem lesz elég, ha az érintett lakosság demonstrációt, tüntetést vagy netán sztrájkot tervez magának. Javaslom és kérem, hogy az állami költségvetésből ne sajnáljon most 23 milliárd forintot az állam arra fordítani, hogy a termelőket dotálja ki, mert ha 60 forintért tudják eladni, a 60 és 70 forint közötti ár igazán nem sok, és ez még most nem kerül annyiba, mintha ezt elmulasztjuk. Tudjuk – úgy mint volt – , hogy so k árunak nagyobb gond az értékesítése. Azt is tudjuk, hogyha sok az áru, olcsóbban kell adni – de azt nem hisszük el, hogy a világon sehol ne lehessen eladni. Mi, termelők a termeléshez értünk – ez is a feladatunk. Végeztük a munkánkat becsülettel, hitelt adtunk felső vezetők felhívásának, hiszen egy évvel ezelőtt még akciós kocák tartására inspiráltak bennünket. Akkor nem tudta, akinek tudni kellett volna, hogy ennek túltermelés lesz a vége? Ez már a múlté, ezt már emlegetni nem érdemes – de mégis kell. Én azt gondolom, és nem is kérek választ – én intézkedést kérek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásra kért lehetőséget Nagyné Maczó Ágnes képviselőtársunk. (Zaj.) N apirend előtti felszólaló: G. Nagyné dr. Maczó Ágnes (MDF) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az újraéledő sajtócenzúra aggasztó jelenségei miatt szólok. Nem akarok abba a hibába esni, hogy csak úgy, általánossá gban, az egész sajtót elítéljem, de abba sem, hogy megint csak általánosságban azt mondjam: a sajtóval minden úgy jó, ahogy van – béküljünk ki gyorsan! Konkrét esetek kapcsán fogok rávilágítani a demokráciaellenes dolgokra. Először a képviselő és képviselő közötti sajtószabadság különbségéről fogok beszélni, a másik esetben pedig azért kell szót emelnem, mert a Kormány becsülete forog kockán. (Zaj. Közbeszólások a bal oldalról.) Az, ugye, természetes dolog, ha egy képviselőpolitikus egy adott témában kifej ti véleményét egy országos lapban. Az is természetes, ha egy másik képviselő reflektálhat erre egy másik, de szintén országos lapban. Az viszont már természetellenes, hogy van olyan képviselő, aki nem kapja meg azt a jogot, hogy országos lapban reagálhasso n politikustársa írására. Tehát van olyan, aki válogathat, hogy melyik országos lapban reagáljon, és van olyan, aki csak megyei lapban reflektálhat – és a sajtószabadság a képviselő számára ebben az esetben csak a megye határáig terjed. Ez azért nagyon kül önös, mert itt többen javasolták, hogy bizonyos ügyeket vigyünk a Házon kívülre, vitassuk meg azokat a sajtóban. Az előbb említettek kapcsán érthető az illetők javaslata, ugyanis itt még mindig kilóra mérik a sajtószabadságot: kinek tíz deka, kinek fél kil ó, kinek mázsaszámra adják. Látva a Magyar Nemzet című újság megújuló, politikai reflexióknak helyt adó szándékát, kísérletet teszek arra, hogy ezt a kirekesztő, hátrányos állapotot megtörjem. A másik esetben – mint mondtam – a Kormány becsületérő l van szó. Nem hallgathatom el ezt a kényes ügyet, mert – tudják önök is – "vétkesek közt cinkos, aki néma". A napokban ugyanis a Népszabadság rövid interjút kért tőlem, mint politikustól. Készséggel álltam a rendelkezésükre, csupán egy kikötésem volt: csa k annak a közléséhez járulok hozzá, amit mondtam, saját stílusomat nem engedem megváltoztatni, és természetesen szó szerinti közlést kérek. Az írott anyagot kézjegyemmel láttam el, s mint mondták, aláírásom a garancia, hogy az jelenik meg, amit mondtam. A megjelenés előtt mégis ki akartak húzni egy mondatot. Ehhez nem járultam hozzá, mert választóimnak is ígéretet tettem, hogy semmilyen becstelen dologhoz nem fogom adni a nevem – és
