Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 5. kedd, a tavaszi ülésszak 2. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - KATONA BÉLA, DR. (MSZP)
71 szerepelnek, ahol további kárpótlás lehetőségét tartja fenn a ter vezet. Ugyanis ezek a jövőre vonatkozó homályos utalások továbbra is távol fogják tartani a külföldi és a hazai tőkét a privatizációban való aktívabb részvételtől. A külföldi tőke ugyanis nem azért nem jön ebbe az országba, mert itt 40 évvel ezelőtt államo sítottak, hanem azért nem jön az országba, mert fél attól, hogy ha most tulajdont vesz, egy holnapi törvény alapján holnapután egy újabb tulajdonos fog az általa megvásárolt vagyonra jelentkezni, s ennek a veszélye még ennek a törvénynek a jelenlegi formáj ában is fennáll. Úgy gondolom tehát, hogy ezt az ügyet most itt a törvény kapcsán véglegesen kellene rendeznünk. Most, itt a vita kapcsán kell választ kapnunk arra is, vajon ez a kárpótlás miért csak 1949től ismeri el az igényeket, miért nem 1945től vagy miért nem 1939től, ahogy erre képviselőtársaim majd be fognak konkrét javaslatokat terjeszteni. Ugyanakkor a szocialista frakciónak a leghatározottabb véleménye az, hogy ez a kárpótlás alapvetően erkölcsi jellegű és részleges lehet. Nem eredményezhet úja bb igazságtalanságokat, és nem tehet az ország gazdaságára olyan terheket, amelyeket nem bír el. Örülünk annak, hogy már tegnap többen szóltak erről, és ma a pénzügyminiszter úr is megerősítette, hogy ennek az országnak a kárpótlás céljára sehol nincsen "d ugi" pénze. Világosan tudnia kell mindenkinek, hogy a kárpótlásra fordítandó összegeket azok a jelen és jövőbeli nemzedékek fogják kifizetni, akik az államosításban nem vettek részt, és ebben a kárpótlásban semmiféle előnyt nem szereznek. Mi elfogadjuk, ho gy törődjünk azokkal, akiknek a tulajdonát jogtalan sérelem érte. Elfogadjuk, hogy törődjünk azokkal, akiket politikai okokból deportáltak vagy börtönbe csuktak, de úgy gondoljuk, azokkal is törődni kellene, akik az elmúlt 50 évben állampolgárként, munkavá llalóként ebben az országban éltek. Nagyon örülök, hogy tegnap többen kitértek erre a témára, és remélem, hogy komolyan is gondolják. Azokról van tehát szó, akik sem partizánok, sem forradalmárok nem voltak, akik egyszerűen csak dolgoztak a gyárakban, a fö ldeken vagy az irodákban, akik hadikölcsönt éppúgy jegyeztek, mint békekölcsönt. Akiket kihajtottak a háborúba, és akik megtörve jöttek vissza a hadifogolytáborokból, akik gyerekeket szültek és neveltek, és akik munkájuk értékének csak egy részét kapták me g és a többi értékkel hozzájárultak annak az állami vagyonnak a növeléséhez, amelyet most nélkülük fognak privatizálni. És akik most szorgalmas munkájuk ellenére egyik napról a másikra esetleg munkanélküliek lesznek, vagy már nyugdíjasként várják, hogy mik or süllyed az ő nyugdíjuk is a létminimum alá. Kónya Imre tegnap azt mondta, hogy nincs lehetőség ezeket az embereket most kárpótolni. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy nemcsak lehet, hanem kell. Mi úgy gondoljuk, hogy ezek a milliók is megérdemelnek legalább egy erkölcsi nagyságú kárpótlást átdolgozott életükért, és megérdemlik azt, hogy legalább a minimális esélyt megkapják arra, hogy ők is résztvevőként indulhassanak neki a piacgazdaságban való részvételnek. Szeretnék a törvény jogi megalapozottságához, hel yesebben megalapozatlanságához csak két példát mondani, hiszen ehhez nálam sokkal jobban értők már hozzászóltak. Aki vette a fáradságot, és áttanulmányozta a törvény mellékletét, amelyben azok a régi törvények vannak felsorolva, amelyek a kárpótlás alapját képezik, akkor azt tapasztalhatja, hogy ebben egész különböző fajsúlyú jogszabályok jelennek meg. Ezek között vannak olyanok, amelyek alapján semmiféle kártérítést nem fizettek az elvett vagyonért, vagy olyan lehetetlen feltételeket teremtettek, amelyek g yakorlatilag kizárták a kártérítést, hiszen adtak két napot a kártérítési igények benyújtására. Vannak közöttük olyanok, amelyekből nem derül ki, hogy vajon az elvont tulajdonért járe valami kértérítés, mert ezt más jogszabályokban rendezték, és nagy megl epetésre még ezek között a nép által egyszerűen csak sztálinista törvényeknek nevezettek között is volt olyan, amely teljes és feltétlen kártérítést írt elő, tehát ahol a kárpótlás alapja csak jogsértés lehet, hogyha a törvényt nem tartották be. Érdekes mó don
