Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Szabad György): - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FÜZESSY TIBOR, DR. (KDNP)
695 felkészültséggel szabályoztak b izonyos koncesszióhoz tartozó, koncesszióval kapcsolatos kérdéseket, akkor nagyon komoly jogi előzmények vannak. A jogi előzmények közé tartozik az is, hogy ezeknek a törvényeknek az alapján születtek olyan koncessziós megállapodások, amelyek igen komoly, alapos jogi munkának minősülnek. Ha a koncesszió alatt bizonyos közjogi jellegű állami feladatoknak, állami funkcióknak és jogosítványoknak az átengedését értjük, akkor a korábbi jogunkban is felfedezhetők a koncesszió alapvonásai. Én azonban úgy gondolom, ezek még nem tartoznak a koncesszió fogalmi körébe. Tehát amikor egy állam – akár már a középkorban is – bizonyos állami jogosítványait eladta, azok nem koncessziónak minősülő aktusok voltak, amikor az állam eladta akár az adószedési jogát a főadószedőkne k vagy akár a sómonopóliumát vagy a pénzverés jogát vagy amikor Zsigmond királyunk elzálogosította a szepesi városokat, ez nem volt a mai értelemben vett koncesszió. A koncesszió akkor kezdődik, amikor az államnak a közjogi jogosítványai kezdenek elválni, és kezdenek megkülönböztethetővé válni a magánjogi jogosítványoktól. Ez gyakorlatilag egybeesik a tőkés fejlődés időszakával, sőt, azt sem tartom teljesen véletlennek, hogy 40 évig azt tanultuk, hogy a koncessziő fogalma a kapitalizmusnak az imperialista i dőszakával esik egybe. Az Akadémiai Könyvkiadó kislexikonában ez áll: a koncesszió olyan szerződés, amellyel egy gazdaságilag az imperializmus által kihasznált ország bizonyos területét, üzemét stb. más országnak vagy külföldi vállalatnak engedi át használ atra. A kép természetesen korántsem ilyen sötét, de kétségtelen, hogy a koncessziós rendszer ott virágzik, ahol egyik oldalon áll egy olyan ország, amelynek van tulajdona, vannak a tulajdonhoz fűződő jogai, jogosítványai, ezeknek a jogoknak a gyakorlásához , az ezzel kapcsolatos elképzeléseinek a megvalósításához azonban nincsen pénze. A másik oldalon állnak azok az országok, vagy azok a társaságok, vállalkozások, amelyeknek van pénzük ahhoz, hogy segítsenek, de természetesen a segítségüket feltételekhez köt ik, és a legelső feltételük az, hogy pénzt akarnak keresni. Az egyik oldalon tehát a vevő képviseli a gazdasági erőt, a másik oldalon az eladó, szegény lévén, nem tud mást adni, mint a jogait, a monopolhelyzetét. A kérdés az, hogy ez a szituáció milyen ese tben jelenti az eladó ország oldalán a vég kezdetét, a további eladósodását, a további gazdasági tönkremenetelét, vagy milyen esetben jelenti a felemelkedés útjának első lépését, első állomását. Azt hiszem, helyesebben akkor járunk el, ha mi azokra az orsz ágokra tekintünk elsősorban, amelyeknek életében, gazdaságában a koncesszió kezdete és felvirágzása az országok gazdasági felvirágzásának a kezdetét jelentette – itt gondolok elsősorban az ázsiai kis és nagy tigrisekre, de egyetértek azzal az előttem elhan gzott képviselői megállapítással, amely szerint kezdetben a fiatal szovjet állam is széles körben alkalmazta a koncessziókat, vette igénybe a koncessziókat, és ez a kezdeti fejlődésének abban a korszakában valóban a felemelkedéshez való utat jelentette. A közgazdasági vonatkozásokról nem érzem magam hivatottnak részleteiben beszélni, egy megjegyzésem azonban lenne. Úgy érzem, hogy ahhoz, hogy a koncessziós rendszer a felemelkedés útját jelentse, ahhoz egy szorgalmas, műszaki és munkakultúrájának továbbfejle sztésére képes népre van szükség. Ez a népesség megvan, de maga az állapot nem elegendő. Ennek a népnek szüksége van olyan bizalomra, olyan öntudatra, amelyik alkalmas arra, hogy megmagyarázza ennek a népnek a számára, hogy a kezdeti nélkülözések időszaka után egy felvirágzás korszaka következhet, amely korszakban a koncesszióknak is jelentős szerepe lehet. Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy különösen a külföldi koncesszorok az üzletben a fantáziát a maguk részéről csak akkor látják, ha stabil és tárgyalóképes partnerrel állanak szemben. Nemcsak azt várják el ezek a külföldi tárgyalópartnerek, hogy a miniszterek és polgármesterek, akik velük a koncessziós kérdésekben tárgyalni fognak, teljes értékű, korrekt, megbízható tárgyalópartnerek legyenek, hanem elvárják azt is, hogy a tárgyalópartnerek mögött egy stabil, a szerződéseket betartani és betartatni képes állami és kormányzati apparátus álljon.
