Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 11. napja - A koncesszióról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - SZALAY GÁBOR (SZDSZ)
685 Felszólaló: Szalay Gábor az SZDSZképviselőcsoport nevében SZALAY GÁBOR (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nemrégiben az egyik külföldi fővárosban járván a magyar nagykövettel beszélgett ünk a koncessziós törvényről, illetve törvénytervezetről. Ez a nagykövetünk abbéli reményének és meggyőződésének adott kifejezést, hogy amint a Parlament meghozza a koncesszióról szóló törvényt, elhárul minden akadály a világkiállítás megrendezése elől. No s, én úgy gondolom, hogy ennek a nagykövetünknek nagy csalódást fogunk okozni. Ez a koncesszióról szóló törvényjavaslat ugyanis nem az, amelyre mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozók oly rég s oly türelmetlenül vártak. Ez a törvényjavaslat nem az, am i a világkiállítás megrendezése előtt tornyosuló útakadályokon a legkisebb rést is nyitni volna képes. Ez nem az, amitől autópályák gyors épülését és telekommunikációs infrastruktúrák látványos javulását várnánk oly sokan. Ez a törvényjavaslat bizony nem a z, ami elé oly nagy várakozással tekintettünk. Mielőtt azonban ezen csalódottságunknak konkrét okairól szólnék, engedjék meg, hogy magáról a koncesszió intézményéről ejtsek pár szót. A végletesen etatizált szocialista rendszerek gyarmatosításnak minősített ék, s teljes elutasításban részesítették – a maguk logikája szerint egyébként érthetően – a koncessziót, vagyis azt a gazdasági intézményt, mellyel az állam vagy most jelesül az önkormányzat ellenszolgáltatás fejében lemond egy tevékenység elvégzésének kiz árólagos jogáról, meghatározza, hogy azt helyette ki végezheti el, s ezáltal egyúttal közvetve beismeri, hogy az adott területen a magántőke nagyobb hatékonysággal működik, mint az állami. Többet a piacnak, kevesebbet az államnak – lehetne akár a koncesszi ó jelszava is. Ez azonban az igazságnak csak az egyik oldala, hisz azt is látni kell, hogy minél liberálisabb egy ország, annál kevesebb szerepe van a koncessziós jogok szabályozásának, annál kevesebb terü letet hagy meg koncesszionáltnak, avagy koncessziókötelesnek az állam. Nem véletlen, hogy valaha, hajdanán, a szocializmus építésének kezdeti időszakában még maga Lenin is lehetővé tette koncessziók kiadását. A koncesszió ugyanis – míg kétségtelenül egy pi aci karakterű intézmény, ugyanakkor – arról szól, hogy az állam rendelkezik a saját tulajdona felől. Így tehát ami koncesszióba kerül kiadásra, az bizonyos, hogy állami tulajdont, és nem magántulajdont jelent. Más szóval azt is mondhatnánk, hogy minél tága bb a koncessziós területeknek a köre, minél tágabbra bővítjük ezen területek körét, annál inkább bővítjük az állami tulajdont a magántulajdon rovására. Így tehát érthető, hogy minél liberálisabb egy állam, annál inkább a privatizációt preferálja a koncessz ióval szemben. Helyesebb tehát, ha a konceszsziót, élve egyébként a törvénytervezet egyik alkotójának hasonlatával, egy olyan hídnak nevezzük, amely átvezet minket egy állam monopóliumokkal megvert, és súlyosan megterhelt gazdaságából a liberalizáltabba. E z a híd mindenesetre nem kikerülhető, s majdan felégetnünk sem lesz szükséges. Ezen a hídon külföldiek fognak hozzánk bejönni pénzzel, technológiával, szabadalmakkal, na meg persze belföldi vállalkozók is, akiknek egyaránt jogi biztonságra, pénzügyi bizton ságra, műszaki biztonságra és közbiztonságra van szükségük. A jogi biztonság, melynek első kicsiny lépését épp e törvénnyel szeretnénk megtenni, azonban nemcsak a befektetők, de a társadalom, a lakosság érdekeit is kell, hogy majdan szolgálja. Hisz a konce sszióba adás – mint ahogy arról Vékony képviselőtársam is említést tett – politikai aktus is, ugyanis az emberek ettől fogva fizetni fognak mindazért, ami eddig ingyenes vagy legalábbis közel ingyenes volt, s ezt ők csak akkor fogják elfogadni, ha bizonyos ak lehetnek afelől, hogy több és jobb szolgáltatást kapnak majd, mint eddig. Ugyanakkor a vállalkozóknak pedig természetesen élniök kell. Így tehát az egész intézmény, a koncesszió intézménye csak együttműködve és nem szembenállva lesz működőképes. A konce sszió jogi keretei tehát tulajdonképpen az
