Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KÁNYA GÁBOR (MDF)
594 Kánya Gábor képviselő úr, Magyar Demokrata Fórum… Nincsen? (Kánya Gábor: De van!) Van, igen, bocsánat. Felszólaló: Kánya Gábor (MDF) KÁNYA GÁBOR (MDF) Köszönöm, Elnök Úr! (Elnök: Kérem!) Tisztelt Képviselőtársaim! É n feliratkoztam, ezért szeretném elmondani röviden a véleményemet, kérném szíves türelmüket. Elsősorban a kárpótlásitörvényjavaslatnak a termőföldre vonatkozó részéhez szeretnék néhány gondolatot elmondani, azért, mert választóimnak a többségét ez érinti, valamint azért, mert ez egy sajátosság, amelyik megjelenik ebben a törvényben is. A Kormány azért nem tudta benyújtani a Parlamentnek a múlt év őszén a jogtalan tulajdonelvonással sújtott állampolgárok földtulajdonának rendezéséről szóló törvénytervezetét , mert az Alkotmánybíróság ismert döntése ezt alkotmányellenesnek minősítette. Ezen alkotmányellenesség, az alkotmányhoz való viszony kérdésében szeretném röviden abbéli aggályomat kifejezni, hogy a szövetkezetek tulajdonában lévő termőföldre ez a kárpótlá sitörvényjavaslat vételi jogot alapít. A tulajdonnak az azonnali, teljes és feltételes kártérítés alapján történő kisajátítása elvével összevetve nem látom – tudásom és lelkiismeretem alapján – teljes mértékben összhangban lévőnek a kárpótlásitörvényjava slatnak a mostani megoldását sem. Ezt az aggályomat, tudom, hogy nem nekem kell megoldani, hanem az Alkotmánybíróság dolga ez, azonban a dolog súlyánál fogva gondosan kötelesek vagyunk eljárni, ezért kellett elmondanom. Azonban a vételi jogot összehasonlít hatatlanul igazságosabbnak és jogszerűbbnek találom, mint azt, ahogyan a termelőszövetkezetek arra a tulajdonra, a termőföldtulajdonra az elmúlt rendszerben szert tettek. Ezért látom tehát valamilyen oknál fogva mégis lelkiismeretemmel összeegyeztethetőnek ezt a kárpótlásitörvényjavaslatot. Ezek után én az Alkotmányhoz való viszonyon túl szeretnék még a mezőgazdaság jövőjére vonatkozó kapcsolódási pontok közül egyetkettőt érinteni. Az első az volna, hogy a tulajdonrendezés során – és különösen a termőföld re vonatkozóan – megítélésem szerint lépésenként, időben is csak lépésenként vagyunk képesek haladni. Feltétlenül követnie kell a szövetkezetekről szóló törvénynek ezt a kárpótlásitörvényjavaslatot, majd követnie kell több másnak is; többek között a dolgo zói résztulajdon megteremtésére irányuló törvénynek. A Szabad Demokraták ezirányú elképzelését, hogy jó volna talán időben egyszerre, most és koncepcionálisan kidolgozva, én egy nagyon megfontolásra alkalmas javaslatnak találom, csak az a véleményem – most nem szeretném ezt kifejteni hosszabban – , hogy erre nem vagyunk képesek. Mégis a lépésenkénti továbbhaladás – előrehaladás. A garancia talán ez a Parlament lehet, hogy ezek a törvények meghozhatók; és az, hogy a Kormány az erre vonatkozó javaslatát a törv énykezési menetrendben benyújtotta. A lépésenkénti haladáshoz szeretnék egy dolgot megemlíteni. Tulajdonképpen azt, hogy amennyiben nem egy, a kárpótlás által érintett tulajdonosok körére vonatkozó törvényjavaslatot fogadunk el, hanem többet is, akkor is p éldául a mezőgazdasági vállalkozók esetében a tulajdonhoz jutás a vállalkozások megindítását, megindulását nem fogja teljes mértékben kielégíteni. Több képviselőtársam utalt arra, én is szeretnék utalni rá, hogy megfelelő hitelellátás nélkül például ezek a vállalkozások képtelenek lesznek előremenni. Az pedig további, nemcsak szabályozást, gazdaságpolitikai döntéseket is igényelni fog. Véleményem szerint a kárpótlás a mezőgazdasági foglalkoztatás mint feltétel vonatkozásában a termőföldet illető részében ös szhangban állhat a kárpótlás elvével, illeszkedhet ahhoz, különösen akkor, ha a kárpótlás korlátait, a lehetséges anyagi eszközök szűkösségét vesszük figyelembe. A termőföld maga a volt tulajdonosok köréhez úgy kerülhet, hogy az a foglalkozásuk, a megélhet ésük alapját jelenti. Ez egy olyan fontos feltétel, ami minden tulajdoni eszköznél egy lényeges kritérium lehet. Ugyanakkor meghagyja azoknak is a tulajdont, a tulajdonhoz való jutást,
