Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - TÓTH SÁNDOR jegyző: - ELNÖK (Vörös Vince): - ELNÖK (Vörös Vince): - CZOMA LÁSZLÓ, DR. (független)
548 Mindegyik párt másként képzeli el a kártalanítást, a kárpótlást, a kormányzatnak pedig – ezt is tisztán kell látni – rendelkezésre álló fedezete nincs. Amire becsüli az összeget, 70 milliárd forint, az valójában semmi, ezzel csak felbőszíteni lehet az embereket, azokat, akiket nemcsak emberi méltóságukban sértettek meg, hanem tulajdonjogukban is korlátoztak. Mert kié ez a törvényjavaslat? A koalíciós pártoké aligha, hiszen a legnagyobb ellenzői a koalíción belül vannak. Az is természetes, hogy a Független Kisgazdapárt, akiket többségükben személyesen is ért a jogtiprás, kárpó tolni akar. Az MDF tartja magát a választási ígéretéhez, csakhogy a Kormány annak töredékét sem képes megvalósítani. A Fiatal Demokraták Szövetsége pedig tudja, amit valamennyien jól tudunk: ennek árát igazán ők fogják megfizetni, sőt, még unokáik is cipel ni fogják a beváltással járó inflációs terheket. (Moraj középről.) Ezt az örökséget pedig, ami természetes, nem akarja átvenni. A társadalom pedig eközben oly mértékben került felajzásra, hogy most már úgy látni, kárpótolni nemcsak kell, hanem muszáj is, m ert nagy lett a társadalom igazságérzetén alapuló várakozás, hogy ennek elmaradása újabb csalódás forrásává válik. Félek, hogy annyit vitatkoztunk itt fajsúlyos és kevésbé fontos törvények tervezetén, hogy közben rendszerváltás helyett egy elsikkasztott fo rradalommal találjuk magunkat szemben, amelyet joggal kér tőlünk számon a magyar társadalom, miközben pedig egyre elviselhetetlenebb terheket veszünk magunkra. Mindenki tisztában van vele, hogy nagyon nehéz a döntés, hiszen most a kárpótlási törvényben pol itikai, jogi, gazdasági, erkölcsi összefüggéseket kell ötvözni. Önmagában a törvény tartalma alapján a vita majdhogynem eldönthetetlennek tűnik. Ha azonban abból indulunk ki, hogy a kárpótlási törvény egy rendszerváltás folyamatába illeszkedik, ha látjuk a zt, hogy a parancsoló, egyben sürgető követelmény az új jogállam, a gazdaság alkotmányos rendjének felépítése, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy rövid időn belül dönteni kell, mert a vita elhúzódása miatt az egész privatizációs folyamat, a földkérdés, az önk ormányzatok működése, a modern piacgazdaság kiépítése kerülhet tévútra, szenvedhet olyan károsodást is, amely már nem helyrehozható. Tisztelt Képviselőtársak! Az egyik probléma maga a kárpótlási törvény tartalma. Akár a kárpótlási törvény, akár a népi rész vényekről szóló javaslat esetenként igazságokat és igazságtalanságokat is tartalmaz. Ez nem is lehet másként, de kárpótlási törvénynek lennie kell, mert a törvény elfogadása megnyithatja végre számunkra a további építkezés lehetőségét. A kárpótlási törvény elfogadásának igazi értelme, ha igazságot teljes egészében nem is szolgáltathat, hogy lendületet adjon a piacgazdaságba való átmenet egész folyamatának. Természetesen ahhoz, hogy a törvény pozitív hatású legyen, számos követelménynek kell eleget tenni. A problémát nemcsak jogilag, hanem politikailag is le kell zárni. Itt most már végre tényleg szükség van a parlamenti pártok oly régen és oly hőn áhított konszenzusára. A társadalom nem egymás közti ádáz harcot, hanem a nemzeti létet érintő alapvető kérdések ben vár el kompromisszumot a Parlament különböző oldalain helyet foglaló pártoktól. Tudjuk és világos, hogy ez a kárpótlási törvény. Másfelől pedig, akiket sérelem ért, annak komolytalan kárpótlást ígér, semmivel akarja kitörölni a kárvallottak szemét. Mer t a kérdések kérdése ez esetben: vagy okoztak kárt, és akkor törjük a fejünket, hogyan lehet kárpótolni – de ez így, fiktív értékekről fiktív papírt adni, nem szerencsés. Bármilyen e nemzetet roppantó összeg is a kárpótlásra szánt 70 milliárd, tudnunk kell , hogy ez a valós értéknek csak borravalója. A kifosztottak, a kárvallottak pedig nehezen veszik tudomásul, hogy kárpótlási törvény címén jelképes összegeket kapnak. Tehetjük azt is, hogy elvileg elismerjük a sérelmeket, és amikor eljön az ideje, akkor kár pótolunk pénzben és azonnal. Azt sem hallgathatom el, hogy ez a törvénytervezet a pártállami koncepció szerint akarja megvalósítani a kárpótlást. Nem a piacra bízza az értékek érvényesülését, hanem rendelettel, pártállami alapon szeretné szabályozni a gazd asági, társadalmi folyamatokat, ami 1917 óta nem sikerült. (Közbekiáltás a bal oldalról: Úgy van.) Mindezek ismeretében késedelmeskedés után s
