Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. március 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 9. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - OLÁH SÁNDOR (FKgP)
526 Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt rendkívü li ügyben Oláh Sándor képviselőtársunk a Független Kisgazdapárt részéről kért felszólalásra lehetőséget. Oláh Sándor képviselőtársunkat illeti a szó. Napirend előtti felszólaló: Oláh Sándor (FKgP) OLÁH SÁNDOR (FKgP) Elnök úrnak köszönöm a szólás lehetőség ét, a tisztelt Országgyűlésnek pedig feltehető türelmét. Az aggodalom késztet arra, hogy szót kértem, féltem a parlamenti demokráciát bizonyos jelenségektől. Olyan eseteket fogok felsorolni, amelyek szintézisét a következtetés adja meg. A kárpótlási törvé ny vitájában itt, a plenáris ülésen észrevételeztem és helytelenítettem a FIDESZ magatartását. Azt követő szünetben a frakció érdemdús vezetője megkeresett, sziszegő hangon megfigyelmeztetett, ha az etikai kérdéseket tovább folytatjuk, akkor a Kisgazdapárt tal kapcsolatban mindent kiborítanak, a III/IIIas ügyektől kezdve mindent. Megköszöntem a készségét, hogy segítene megtisztítani pártunkat az oda nem való elemektől. A válasz az volt: fogadja ezt a közlést ultimátumként. Az ultimátumokat ismerjük más vona tkozásban, kár lenne, ha a parlamenti politikába bevonulna ez. Másik eset: sajtóértekezleten szóvátettük, hogy ellenzéki képviselők is mutatnak érdeklődést a kisgazdapárti elképzelések és megoldások iránt. Azonnal rohan az ifjú demokraták megbízottja, fels zólít, közöljem, hogy a FIDESZ soraiból ki az, aki egyetért. Válaszom: én tisztelem az illető véleményét, és nem vagyok a frakció besúgója. Miért említem ezt meg? – mert utána a televízió nyilvánossága előtt az érdemdús frakcióvezető szólási lehetőséget ka p arra, hogy ítéletet mondjon, felfüggessze Oláh Sándor szavahihetőségét, azután méltánylandó körülmények miatt ezt az ítéletet enyhíti pár napra – ahogy közölte a televízió. A kettő között valahogy nagyon érdekes és szoros összefüggés van. Én ezt hadd ne világítsam meg önök előtt, mert aki a két eseményt egymás mellé téve az összefüggést nem ismeri fel, annak szünetben külön elmagyarázom. A másik jelenség: a házbizottság és maga az elnök úr is mindent elkövet, hogy a mindenki által történelmi fontosságúnak tartott kárpótlási és tulajdonrendezési törvény megfelelő gyorsasággal és hatékonysággal kerüljön a Parlament előtt megtárgyalásra. Mások ellenzik ezt, és olyan helyzetet teremtenek: van olyan hét, amikor ennek a törvénynek a tárgyalására összesen 123 per c jut! Ha én összeadom a tárgyalási idő terjedelmét, kérem, vetekszik a címertörvénnyel kapcsolatos időveszteséghez. Persze, hogy megjelenik a közvéleményben és elsősorban a sajtóban egy olyan vélemény, hogy rétestésztaként tárgyalja a Parlament ezt a törv ényt. És mit tudunk erre adni magyarázatként – hisz az optika tényleg ilyen! Vajon a szándék nem ennek az optikának az előállítását szolgálta? Más jelenség, és szomorúan említem meg, hogy hónapok óta hallatlan energiákat fordítunk arra, hogy békességet és egyetértést teremtsünk e törvény körül. Sajnos, tárgyalópartnereinkben a minimális etikai következetességet sem tapasztaljuk néha. És akkor intézményeinkről is egypár szót hadd szóljak. Elsősorban nem az elismerés hangján kívánom megemlíteni Kormányunk mag atartását ebben a kérdésben. Nem kevés felelősség a Kormány felelőssége – és ebben mi is benne vagyunk, akik ennek a Kormánynak felelős részesei vagyunk, pártként – , hogy ez a törvény, amit a társadalom olyan fontosnak és ma már a gazdasági élet minden szá mottevő tényezője oly fontosnak tart, itt tart, tíz hónap késedelem után, mint ahol van. Sokszor – oldásként mondom inkább a példát – erre a tatarozás alatt álló épületre ki lehetne tenni a táblát, hogy "Tatarozás alatt és rendszerváltás alatt a Kormány mű ködése zavartalanul szünetel". (Derültség a bal oldalon.) Sajnos, ezekben a kérdésekben a szünetelést tapasztaltuk.
