Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - DARVAS IVÁN (SZDSZ)
465 Egy helyütt például úgy rendelkezik a javaslat, hogy némely kitüntetés birt okosa, aki kitüntetése révén bizonyos nyugdíjkedvezményben részesült, ezentúl csak akkor kaphatja továbbra is az ominózus pótlékot, ha utólag igazolni tudja kitüntetésének jogosságát. Hogy is várható el egy idős embertől, hogy most, élete vége felé visszam enőleg bizonygassa, hogy valamikor régen, évtizedekkel ezelőtt nem méltánytalanul részesült valamilyen kitüntetésben, mit tudom én, mondjuk nem az állampárthoz való kötődése révén, hanem valóban kiemelkedő képességeivel vagy egyéb közhasznú tevékenységével érdemelte ki annak idején a megkülönböztető megítélést. Ha valaki azzal vádol meg, hogy ezüstkanalat loptam, semmiképpen nem lehet az én feladatom, hogy az ártatlanságomat bebizonyítsam. Nyilvánvalóan éppen megfordítva, a nyomozó hatóságra, illetve a vádh atóságra hárul a bűnösségem bizonyításának kényszere. Az ártatlanság vélelmének eme alapvető jogi elvével analóg módon kell, hogy működjék a mi jelen esetünkben is a jogalkotás logikája. Kénem, higgyék el, nem a saját pecsenyémet akarom itt megsütni, de az egyszerűség kedvéért engedjék meg, hogy a saját példámra hivatkozzam. Engem 1978ban Kossuthdíjjal tüntettek ki, meg érdemes meg kiváló művész is vagyok, én ugyanis nem tartozom azok közé, akik büszkén és megvetően visszautasították volna a felkínált kit üntetést - ez akkoriban egyébként nem is volt annyira divatban, ez csak sokkal később terjedt el, amikor már láthatóvá vált, hogy egy ilyen díjnak esetleg árnyoldalai is keletkezhetnek. Én bizony nem tagadom, átvettem a Kossuthdíjat meg a vele járó összeg et is, azt sem tagadom, baromian örültem neki, mert akkoriban lakáscserére kellett a pénz. Egyébként annak az Aczél elvtársnak meg Fock elvtársnak a kezéből vettem át, akinek húsz évvel azelőtt még a börtönében csücsültem. Na már most hogyan bizonyítsam be én most utólag, hogy nem azért tüntettek ki, mert az Aczél elvtárs puszipajtása voltam, hanem azért, mert tűrhetően eljátszottam a Pesti Színházban az Egy őrült naplója című színművet. Ha nekem most például visszamenőleg kérelmeznem kellene majd, hogy asz ongya, el ne vegyek már azt a kis pótlékot, meg bizonygatnom kell, hogy tulajdonképpen én nem is ismertem soha semmiféle Aczélt, én bizony bevallom, egy lépést sem tennék, hanem hagynám veszni az egészet a fenébe, már tisztesség ne essék szólván. (Taps a b al oldalon.) Nekem persze ez könnyű - mondhatnák Önök , megélek én a pótlék nélkül is, de az érintettek többsége ugyanígy gondolkodik majd mint én, ebben bizonyos vagyok, és ők összehasonlíthatatlanul nehezebb helyzetbe kerülnek ezáltal. Egy tová bbi rendkívül problematikus vonatkozása is van a törvénytervezetnek. Megszüntetni kívánja a nyugdíjkiegészítéseknek egy egész sorát, amelyekről pedig korántsem bizonyítható minden esetben, hogy politikai jellegük volt. Kérdem én, ki az, aki ma utólag hitel esen meg tudná állapítani, hogy valaki miért kapta annak idején a különféle hangzatos elnevezésű első és másodosztályú, vörös zászlóktól, gyémántoktól, babéroktól csak úgy hemzsegő fityegőket. Ki bizonyíthatja ma már, hogy nem konformista, vonalas, párthű káder volt a nagypapa, hanem igazi, klassz antifasiszta ellenálló. Vagy nagyszerű feltaláló vagy egyszerűen csak becsületes, dolgos melós. (Taps a bal oldalon.) És ha csak egyetlenegy esetben is igazságtalanul sárba tapossuk így valakinek a tiszta múltját, és semmibe vesszük a tisztességgel szerzett jogait, máris eldobhatjuk az egész törvényt, úgy ahogy van. (Taps a bal oldalon.) Hölgyeim és Uraim! Nekünk itt és most el kell döntenünk, jogállamot akarunke létrehozni, vagy megelégszünk azzal, hogy régi sére lmeket toroljunk, szemet szemért, fogat fogért, ha ok akkor úgy, mi majd most így. Mert ha jogállamot akarunk teremteni, nincs más megoldás, mint hogy egyetlen határozott nagyvonalú gesztussal egyszer s mindenkorra eltöröljünk minden jogtalanságot, és útjá t álljuk minden további jogtiprásnak. Ki kell mondanunk, hogy ezentúl védelmünkbe vesszük minden politikai indíttatású jogsértés áldozatát, kivétel nélkül mindenkit. És ha valaki azzal próbálna érvelni, hogy hát minek legyünk pont mi nagyvonalúak, hisz ann ak idején, amikor még tehették, ők sem voltak velünk szemben nagyvonalúak, annak én azt válaszolnám: épp ez az, amiben különbözni akarunk tőlük: mi jogállam akarunk lenni. (Taps a balközépen és bal oldalon.)
