Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - CSÉPE BÉLA a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság kisebbségének előadója: - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, DR. (MDF)
463 Az új rendszerünkben végre hiteles tanúbizonyságot kell tennünk, hogy választóinknak és az egész nemzetnek tett ígéreteinknek eleget teszünk, ami az igazságtételt is illeti. Most érkeztünk ennek egyik fonto s állomásához, részben a részleges kárpótlási törvénytervezet tárgyalásához és 1292es számon az egyes nyugdíjak, nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről, felülvizsgálatáról szóló törvényjavaslat beterjesztésével. A felszólalásokból is kiderült, hogy a volt állampárt az állami és pártvezetőknek az általánostól eltérd szabályok alapján állapítottak meg nyugdíjakat, nyugdíjkiegészítéseket, és ezeket a júdáspénzeket az elmúlt rendszer haszonélvezői még mindig zsebre vágják. Tudni kell, és az Önök előtt fekvő o rszággyűlési határozatijavaslattervezetből és az előttem is szóló államtitkár úr mondandójából is kitűnt, hogy az elvtársak évtizedeken keresztül önmaguk állapították meg saját nyugdíjaikat, és ennek a folyósítására utasították a társadalombiztosítást. A rendszerváltozás észrevétlenül ment el a fejük felett, és egyikük sem végzett lelkiismeretvizsgálatot, önként nem mondott le a jogtalanul szerzett előjogáról. Engedjék meg, hogy most egy korábbi felszólalásomra hivatkozzam, melyben Csehák képviselőtársam n emrégen tett javaslatait, melyek a nyugdíjak irreális emelésére vonatkoztak, demagógiának minősítettem, és emlékeztettem őt korábbi kormánybeosztásaira, amikor is valóban sokat tehetett volna a nyugdíjak valorizálása érdekében, azonban, ha áttételesen is, de hallhatták, hogy ehelyett mit tett. Éveken keresztül korlátlan összegekben állapított meg nyugellátást, egyszemélyben, a párt által javasolt arra érdemes személyek részére. (Jobb oldalon taps. Közbeszólás: Hazugság.) (Az elnök közbeszólása: Ne zavarjuk a szónokot!) Megdöbbentő a 3310/1989. XI. 2i titkos kormányhatározat, amelyet egyébként Németh Miklós - most az Országgyűlés független képviselője - írt alá miniszterelnökként, amelyben még tovább növeli az általános szabályoktól eltérő kiemelt nyugellátá sok körét az MSZP által javasolt vezetők és politikai munkatársak részére. 1989 őszén köddé foszlott az MSZMP és a saját magát jogutódnak deklaráló MSZP most dermedten ódzkodik az adatszolgáltatástól, pedig Csehák képviselőtársam például már feltárhatta vo lna az elmúlt 9 hónap alatt azokat a titkos határozatokat, amelyek alapján a nyugdíjra valóban jogosultakat megsarcolva a párt által javasolt, arra érdemes személyeket korlátlan összegű nyugellátásban részesítette (jobb oldalon taps) , de nem tárta fel, he lyette demagóg szólamokkal és szakmai érvekbe burkolódzva lázított a Kormány nyugdíjakat reparáló tevékenysége ellen. Sajnos Németh Miklós sem ismertette az Országgyűlés előtt az általa aláírt titkos kormányhatározatot, de Szűrös Mátyás sem szólalt meg fel világosító szándék által vezérelten. Nevezettek és még sokan mások szelektív amnéziában szenvednek. (Jobb oldalon taps.) Remélhetőleg nem sokáig hallgatnak, egyszer csak végre megszólalnak, mert nekik is tudni illik, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma". (Jobb oldalon taps.) Szeretném még felhívni a tisztelt Ház figyelmét, ugyan már szó esett róla, a 28/1966. XII. 8i Korm. számú rendeletre, amely a nemzeti gondozottakról szól. Igazán csak az 1956. évi ellenforradalom elleni harcban megrokkantak köréről ak arok néhány szót szólni, azok hozzátartozóiról és a mártírhalált haltak hozzátartozóiról. Az 5. § a nemzeti gondozási díj havi összegét a rokkantak részére 5000, a házastárs részére 4000, a félárva részére 4000, a teljes árva részére 4000, a szülők, nagysz ülők részére 4000 forintban állapította meg 1966ban ez a törvény. Képviselőtársaim, gondoljanak bele, hogy a fenti összegű igényjogosultság megállapítása - mint mondom 1966ban történt, abban az évben, amikor az én apám 44 éves munkaviszony után 2100 for intos nyugdíjösszeggel ment nyugdíjba. Vagy gondoljanak bele, hogy 1956ban a barikád ezen oldalán harcoló népfelkelők, forradalmárok és szabadságharcosok, illetőleg a kádári megtorlás áldozatai, hozzátartozói, rokkantjai, árvái, özvegyei, szülei nemhogy g ondozási díjat nem kaptak, de még a gondozási körbe sem kerültek. halottaink ehelyett jeltelen sírokba kerültek. (Közbeszólás: Úgy van!) A megmaradottak vagy az áldozatok gyermekei, özvegyei közül nem egynek a nevét is meg kellett változtatni ahhoz, hogy e gyáltalán tovább tudjanak élni. Képviselőtársaim! Számtalan tennivalónk van még az igazságtétel területén.
