Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 26. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - Az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíjkiegészítések megszüntetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az egyes nyugdíjak felülvizsgálatához szükséges adatszolgáltatásról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke:
461 Szeretnék még egykét aspektusra rámutatni. Soós Károly Attila azt mondta, hogy ebben van bizonyos bosszúállásszerű lépés. Véleményünk szerint semmiféle bosszúállá s ebben nincs. Akkor, amikor az előbbi alapokon, amire igyekeztem rámutatni, megtörténik egy jogtalan előnynek a visszavonása, akkor ez nemhogy nem bosszúállás, hanem az igazságnak valamiféle minimális helyreállítása. (Taps a jobb oldalon és középen.) Enne k a törvénynek a szellemébe azt belevonni, hogy bosszúállásjellege van, szerintem teljes mértékű ferdítés, mert az igazságtevésnek - harmadszor hangsúlyozom - minimalizált mértéke. Azt mondta Soós Károly Attila, hogy tulajdonképpen itt kisembereket piszká lnak. (Derültség a jobb oldalon.) Nagyon megütötte a fülemet, mert ha már kisemberekről van szó, akkor nekem ezzel kapcsolatban azok a kisemberek jutnak az eszembe, azok a mostani magyar nyugdíjasok, akik igen alacsony nyugdíjból tengetik életüket, és akik en - amennyire lehetett - ez a Parlament a mostani, legutóbbi nyugdíjemeléskor valamilyen kis mértékben segített, de igazán segíteni nem tudott. Miután ezek jutnak eszembe, fölteszem a kérdést, hogy akkor ezeknek az embereknek a helyzetéért kik a felelősek . Nyilvánvalóan azok, akik ezeket a kiemelt nyugdíjakat élvezik. (Közbeszólás jobbról: Úgy van! - Taps.) Akkor semmiképpen nem lehet a kisemberekre hivatkozva ezt a törvényt úgy bírálni, hogy bosszúálló és kisemberellenes. (Hack Péter közbeszólása: Nem is bírálta így senki !) Még egy gondolat: Soós Károly Attila azt is elmondta, hogy tulajdonképpen a Kormány is megtehetné ezt a lépést. A mi véleményünk szerint ez egy olyan kiemelt lépés, amit mindenképpen a Parlamentnek kell megtennie. És ha szabad, én is b írálatot gyakorolok a Kormány felé, mert ezt már jóval hamarabb meg kellett volna tenni. (Taps.) Volt olyan választópolgár, akivel tavaly beszélgettem, és azt mondta, hogyha ez a Parlament mást nem tett volna, csak ezt, a kiemelt nyugdíjakat megvonta volna már, akkor ő meg lenne elégedve. Mert van türelem a társadalomban, de ez egy olyan feszültséget okoz a rendszerváltás óta már, számon kérik tőlünk a választók, hogy ez most már halaszthatatlan és megérett az intézkedésre. Ezért a költségvetési bizottság - előbbiek miatt - kisebbségben maradt véleményét tolmácsolva még egyszer, összefoglalóan azt kell mondanom, hogy a kiemelt nyugdíjak megvonása egy olyan lépés, amely a társadalomnak azt az igényét, amelyet tulajdonképpen még nem tudtunk teljesíteni - hogy valamiféle igazságtevés megtörténhessen , ha nem is teljes mértékben, de legalább ezen a területen, ahol meg lehet fogni konkrétan: meg lehet vonni a nyugdíjakat, minél hamarabb megtegyük. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon és középen.) ELNÖK (Szabad G yörgy) : Köszönöm szépen, Soós Károly Attila kettő perces reflexióval kíván élni. Tessék! Felszólaló: Soós Károly Attila, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke SOÓS KÁROLY ATTILA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság elnöke: Köszönöm, El nök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért szeretnék röviden szólni, mert úgy érzem, hogy Csépe Béla hozzászólása nem mindenben tükrözte a valóságot. Most nem szeretném részletezni: amit én itt elmondtam, azt eléggé kiforgatta, azt hiszem, amit ő erre reagált. Én amikor kisemberek piszkálásáról beszéltem, akkor természetszerűleg nem azt értettem rajta, hogy megvonják azt az indokolatlanul magas nyugdíjat Grósz Károlytól - amiről mondtam, hogy már régesrégen megvonhatta volna a Kormány, hogyha éppen akkora volna , és szerintem még most is a Kormánynak kellene megvonni, mert akkor hamarabb vonná meg hanem a nemzeti gondozottak egy részéről beszéltem, olyan özvegyasszonyokról, akiknek a férjét negyven évvel ezelőtt meggyilkolták. Szerintem rajtuk azért nem szabad bo sszút állni, mert a férjük, akit már nagyon régen kivégeztek, maga is vétkes volt a rendszer bűneiben. Ezt mondtam. Ami a költségvetési bizottságbani tárgyalást illeti úgy gondolom, egyszerűen fölháborító az, amit itt hallottunk. Kérem, a költségvetési biz ottságban már az is előfordult, mégpedig a kárpótlási törvény vitájánál, hogy a kormánypárti képviselők - tekintettel arra, hogy nem voltak elegen - kérték,
