Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
433 tiszteletreméltó, azt mondta, hogy "a szövetkezetek demokratikus jogainak a védelme társadalmi érdek". Ez valóban így lenne, ha a szövetkezetek a pillanatnyilag rendelkezésükre álló javakat demokratikus úton szerezték volna, egy piacgazdaságos szabadverseny keretében, nem pedig, mint az állami hatalom egy része, hozzájutottak azokhoz a javakhoz, amelyeket másoktól vagy elvettek, vagy képletes értékért arra kényszerítették őket, hogy ezt az állam, illetőleg a szövetkezet tulajdonába adják. (Jobb oldalon taps.) Azt hiszem, hogy a lehető legjobb megoldás az – a Kereszténydemokrata Néppárt egy része azt az álláspontot képviseli – , hogy a beterjesztett törvénytervezet alapvető koncepcionális módosításokkal elfogadható, alkalmas lesz arra, hogy a tulajdonviszonyokat rendezze, de megítélésem szerint csak abban az e setben, ha erősen elmozdul a reprivatizáció irányába. (Szórványos taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) Eddig nem esett szó a Parlamentben, de úgy érzem, hogy feltétlenül szót kell ejteni egy olyan kárpótlási formáról, amelyik 1988ig működött, az embereket a javaiktól megfosztotta, és az egész törvényi koncepcióból kiemelkedően külön szabályozást igényel. Az ezzel kapcsolatos módosító javaslatom leírás alatt van, a tisztelt Ház elé terjesztem. Ez a Büntető Törvénykönyv által szabályozott úgynevezett hazatérés megtagadása, illetőleg tiltott határátlépés büntettének vagyonjogi következménye. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon az úgynevezett "gulyáskommunizmus" kialakulása után nagyon sokaknak, sokunknak megadatott az, hogy útlevelet kaptunk, és meglátogathat tuk részint rokonainkat, részint olyan utazást tehettünk, hogy a nyugati féltekére látogathattunk. Nagyon sokan, akik Magyarországon kilátástalannak ítélték a jövőjüket, azt a megoldást választották, hogy itthagyták a javaikat, egzisztenciájukat, és nem té rtek vissza az országba. Ezek ellen az elnyomó gépezet büntető eljárást indított, és javaikat elkobozta. Ez még önmagában nem volt idegen a letűnt társadalomtól, azonban az történt, hogy ezeket a jogtalanul tulajdonba vett dolgokat értékelés útján eladta, túlnyomó részben olyan ingatlanokról van szó, amelyeknek a vételárát nem egy összegben, hanem részletekben fizethették ki azok, akik megvásárolták, és ez a pénz még ma is folyik be az államkasszába. Úgy gondolom, hogy ezzel külön kell foglalkoznunk, ezekne k a javaknak a visszajuttatása állampolgárságra tekintet nélkül azokat illeti meg, akiktől ezt elvették, és valamilyen formában vissza kell nekik juttatni, mégpedig készpénzben és az elvételkori értékkel azonos értékben. Azt mondják, hogy az új Parlament é s az új társadalmi rendszer három nehéz örökséget kapott: 1. az Alkotmány, 2. az államadósság, 3. az átalakulási törvény. Én azt hiszem, hogy ennek a társadalomnak az igazságérzete kielégítetlen maradna, ha tudomásul vennénk, hogy az átalakulási törvénnyel azok, akik a kontraszelekció során kiválasztódtak, különböző vezető pozíciókba kerültek, most az átalakulási törvénnyel lehetőséget kapnának arra, hogy a másoktól elvett vagyontárgyakat a magánszférába mentsék át, ugyanakkor elutasítanánk azt egy bizonyos határ felett, hogy visszakapják azok a javaikat, akiknek most ilyen formában mások tulajdona lett dolguk. Az biztos, hogy ez a törvény teljes igazságot nem tud tenni. Nyilvánvaló, hogy valamilyen erkölcsi értékrend alapján kell megközelítenünk az igazságt ételt, és ez az erkölcsi mérték addig terjedhet, amíg azt a társadalom képes tolerálni. Az az érzésem, hogy az 1945 után kialakult tulajdoni viszonyok alapulvételével egy bizonyos felső limit meghatározásával olyan privatizációs törvé nyt kell elfogadnia a Parlamentnek, amely azokat kártalanítja, akiktől ezeket a javakat elvették. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy közülünk sokan nem fogják megnyomni a gombot arra a törvényi elképzelésre, amely az elkobzott vagyonokat valamilyen formában nem juttatja vissza azoknak, akiktől ezt jogtalanul elvették. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
