Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 25. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az ülés megnyitása - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - NYERS REZSŐ, a választási és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - BARCZA IMRE (független)
398 Ezek után a felemelő és szép percek után bejelentek egy rendkívül banális, egyszerű dolgot. Onnan középről egy képviselő, szürke és öreg, átült ide, a függetlenek közé. Nem hiszem, hogy n agy jelentősége lenne az egésznek, és biztosítom önöket, hogy ebben az ügyben a postás nem harapta meg a kutyát. Azt hiszem, itt, ebben a Parlamentben egy képviselőnek hármas feladatot kell teljesítenie. Az első, amit a választói parancsolnak, a második, a mit a pártja ír elő, és a harmadik, amit a saját lelkiismeretével egyeztetni tud. Ha ez a három szinkronban van, akkor nagyszerűen lehet dolgozni. Ha valami vita, veszekedés vagy nézeteltérés miatt feldől ez a szinkron, akkor úgy gondolom, az a tisztessége s, ha nem áltatjuk tovább egymást, és megtesszük a szükséges lépéseket. Én megtettem, átültem ide. A Szabad Demokratákkal nem vesztem össze. Súlyos problémák, dráma nem volt, és tisztességüket, tudásukat továbbra is rendkívül nagyra becsülöm. Mégis – már a magam igazolására is – egy pár momentumot ki szeretnék választani abból, amiben nem volt megértés, amiben másként gondolkozás történt, amiben valahogy nem tudtam követni mindazt, amit kellett volna követnem. Az első személyes jellegű dolog. Valószínűleg a koromra való tekintettel nehezen bírtam azt a kedves drillt, amit pártfegyelemnek hívunk vagy frakciófegyelemnek (derültség a jobb oldalon) , és hát ezzel kapcsolatban valahogy egy kicsit többször keresgéltem a munkásságot ott, ahol szabadott volna. És me gmondom őszintén, nehezen viseltem el és toleráltam ezeket a kicsit túl gyors, legalábbis nekem túl gyors változtatásokat, amelyeknek az utóbbi időben tanújelét adták. Valószínűleg én vagyok a hibás, a kor stb., elnézést. A másik fő probléma, ami itt előad ódott, az az 1020as kárpótlási törvény és annak különböző módosításai. Hölgyeim és Uraim! Én egészségügyi szakember vagyok, semmi jogom nincs valami nagy, magasröptű bírálatot mondani erről, én csak egyszerűen, az állampolgár eszével go ndolkozva és átnézve az egészet, valahogy egyetlen pártnak az olvasatát sem tudom elfogadni. Nagyon félek, hogy súlyos károkat fogunk okozni. Lent élek vidéken, a Völgységben, ahol a magyarok, a székelyek, a svábok, a cigányok, a zsidók, a felvidékiek hata lmas konglomerátumban élnek békességben és egymás megbecsülésében. nagyon félek, hogyha közéjük dobjuk ezt a törvényt ennek minden következményével, az beláthatatlan károkat fog okozni egyrészt társadalmi, másrészt – meggyőződésem – politikai téren is. Nem vagyok augur, és adja Isten, hogy ne legyen igazam ebben a dologban, és a sötétlátásom ne bizonyuljon valósnak. De azt a képviselői magatartást, amikor egy olyan elvet, egy olyan törvényt és egy olyan rendszert kell védeni, meggyőzni róla az embereket, am i a véleményemmel nem egyezik, azt nem tartom tisztességes dolognak. Tisztességesebbnek tartom ilyenkor változtatni és átülni független képviselőnek. A harmadik – és most már befejezem – , amit talán így lehetne mondani: generációs probléma. Egyetlen párt k ebelén belül sem tudom elképzelni és nem érzem megvalósíthatónak ezt az úgynevezett híres elszámoltatást és felelősségre vonást. Kérem, minden tiszteletem azoké, akik itt a tervektől kezdve a tiszteletre méltó bizottságokig elkövetnek ebben az ügyben minde nt, de megmondom őszintén, az eredményeket illetően és a jövőt illetően nagyon szkeptikus vagyok ezen a téren. Valahogy a pártok kebelén belül nagyonnagyon sok más munka van, nagyon sok olyan munka van, amely talán a legfontosabb, itt is a törvényalkotás, a párt politikájának az irányvonalát meghatározni, a jövőt meghatározni, és ez a kérdés mindig hátrább és hátrább szorul. Hölgyeim és Uraim, sokszor azt vettem észre, hogy ezzel a témával kapcsolatban már egy kicsit udvariatlanság beszélni. Hagyjuk abba, ne beszéljünk róla, lerágott csont, bocsássunk meg stb. stb., boszorkányüldözés stb. stb., tetszenek tudni, ugye? Az biztos, hogy az '56os nemzedék ezt soha nem fogadhatja el, de azt hiszem, a népünk sem fogadhatja el. (Taps a jobb oldalon és középen.) Kö szönöm.
