Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - VARGÁNÉ PIROS ILDIKÓ (független)
38 élnek. Azokra is és elsősorban azokra, akik a sok megpróbáltatás, nyomorgatás ellenére is maradtak. Azokra is és elsősorban azokra, akik minden megpróbáltatás, megkülönböztetés, megbélyegzés ellenére is megtermelték az élelm et az országnak és még 56 millió embernek. Megvalósítjae ezt ez a tervezet? Nem. De egyáltalán lehete elégtételt adni mindezért? Igazságose, hogy a mai és a jövőbeni generációk fizessenek azoknak, akik minden sérelem ellenére mégiscsak jobban éltek, mi nt élhettek volna? Úgy gondolom, nem. Ezért álláspontunk szerint ezt nem is tekinthetjük most fő feladatunknak. Mit kell tehát mostani vitánkhoz fő célként kitűzni? Azt, hogy ez a törvény járuljon hozzá a múlt lezárásához, teremtsen békét, és szolgálja a p iacgazdaság kialakulását. Tekintsünk tehát erre a törvényre úgy, hogy ez a tulajdonreform egyik lépése. Megfizethetetlen 6570 milliárd forint akkor, ha az csak a múlt számláját akarja rendezni. Nem nagy ár azonban ennek akár kétszerese sem, ha az a kívána tos új gazdasági rend kialakítását szolgálja, és jól szolgálja. A Kormány által beterjesztett javaslat azonban sem a múlt számlájának kiegyenlítésére, sem a jövő alapjainak lerakására nem elégséges. Nem elégíti ki a társadalom igazságérzetét sem, és nem sz olgálja kellőképpen az új rend építését sem. A jövő építésének egyik legfontosabb feltétele, hogy elégséges arányban találjon tulajdonosra a gazdátlan vagyon. A tulajdon az egyén szempontjából az egyik legfontosabb kérdés. Az emberiség nagyobbik részének a tulajdon, a vagyon megőrzése, gyarapítása a halhatatlanság forrása. Éppen ezért a társadalom működése szempontjából az egyik leghatékonyabb, legbiztosabb eszköz. Azt mondhatjuk, hogy az egyén szempontjából a tulajdon cél lehet, de nekünk, törvényhozóknak a tulajdont eszköznek kell tekinteni. Az a feladatunk tehát, hogy a tulajdonviszonyokat úgy alakítsuk, hogy azok az elérni kívánt célokat minél tökéletesebben szolgálják. Éppen ezért a tulajdont érintő törvénykezésnek elengedhetetlen feltétele, hogy ismerj ük az elérni kívánt célt. Ehhez persze előbb világos gazdaságpolitika is kell. Ami ezen belül a földet illeti, előbb világos agrárpolitika kellene. Ezzel mostanáig adós a Kormány. Mégis, most már nem kerülhetjük meg a törvény megtárgyalását, és valamilyen formájában közös megegyezéssel az elfogadását. Ugyan még nem tudjuk pontosan, milyen céllal, de át kell alakítanunk mezőgazdaságunkat is. Egyidejűleg békét kell teremtenünk a falun. Közben pedig folyamatosan működőképes állapotban is kell tartanunk a mezőg azdaságot. Ezeket a követelményeket ez a tervezet nem elégíti ki. Nem fogadhatjuk el ezt a törvényt úgy, hogy azon végigvonul a szövetkezetek megbélyegzése. A tulajdonsérelmeket nem a szövetkezetek követték el. A törvény címe is az állam által jogszabályok kal okozott sérelmekről beszél. Ezek a jogszabályok pedig ugyanúgy kötelezték a szövetkezeteket is, sőt, nemritkán maguk a szövetkezetek is sérelmeket szenvedtek. Nem fogadhatjuk el ezt a törvényt úgy, hogy az súlyosan, hátrányosan megkülönbözteti a földtu lajdont. Általában 5 millió forintban maximálja a kárpótlás felső határát. A földtulajdon esetében azonban az elérhető legmagasabb összeg alig több mint 600 ezer forint. Ha a megváltási árat is levonjuk, akkor a felső határ a 300 ezer forintot is alig éri el. Ez a tervezet egy valamire való méretű, jó minőségű egykori földbirtokért kevesebb kárpótlást ad, mint amennyi földadót most kellene fizetni ugyanezen birtok után. Nem fogadhatjuk el azért sem, mert a degreszsziós tábla abban az esetben is életképtelen törpebirtokot hozna létre, amikor ezt az öröklődéssel járó osztódás még nem tette volna meg. És nem fogadhatjuk el ezt azért sem, mert ez a megoldás nem teremt békét a falun. A kárpótlást és a privatizációt is csak akkor szolgálja a törvény, ha a kárpótlá si jegy értékes értékpapír lesz. Tehát értelmesen felhasználható, értékét megőrzi és az állam is elfogadja követelései ellenében. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ez a tervezet sok pontjában tartalmaz megkülönböztetést. Két lehetőségünk van: vagy elfogadjuk , hogy a megkülönböztetések nem kerülhetők el, és akkor a hátrányos megkülönböztetéseket pozitív megkülönböztetésekkel ellensúlyozzuk, vagy mindenféle
