Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos):
36 akik jobb- és baloldali kommentárok nélkül ismerik a két háború közötti magyar történelmet, tudják, hogy a szociális pápai enciklikákat lobogtató KALOTlegény ek mozgalma és a más indíttatású népfőiskolai és népi mozgalmak együtt külső beavatkozás nélkül is rövid időn belül szétrobbantották volna a nagybirtokrendszert. Végeredményben tehát pártunk koncepcióját nem tudnám tömörebben és teljesebben megfogalmazni, mint ahogy ezt a második vatikáni zsinat iránymutatása teszi. Így szól: "A körülményektől függően a reformokat kell bevezetni ahhoz, hogy megnőjenek a hozamok, hogy javuljanak a munkafeltételek, hogy növekedjék a vállalkozás biztonsága, hogy ösztönzést kap jon a kezdeményező kedv. Arra is szükség van, hogy az elégségesen meg nem művelt földbirtokokat felosszák azok között, akik képesek lesznek felvirágoztatni." A törvényjavaslat kapcsán pártunk felfogása tehát az, hogy a törvényben meghatározandó felső határ ig, de egyébként a lehető legcsorbítatlanabbul kárpótlási jegy közbeiktatásával vissza kell hogy jusson a föld azoknak, akiktől elvették, és akik képesek és akarják is azt megművelni vagy megműveléséről gondoskodni. A többi volt tulajdonost pedig a kártala nítás, illetve kárpótlás általános szabályai szerint kell kárpótolni. E felfogással szemben a leggyakrabban felvetett aggályok az Alkotmánybíróság ismert döntéséből erednek. Én ebből a döntésből pontosan azt olvasom ki, hogy az Alkotmánybíróság szándékosan nyitva hagyta a kaput a földdel kapcsolatos pozitív diszkrimináció mellett felhozható érvek számára. Sőt, a legfontosabb érvet maga is elrejtette a határozatban. Ez az érv a modern piacgazdaság, amelynek megteremtése alkotmányos kötelességünk. A példaképp en előttünk álló országok mezőgazdasága, a földek korlátozott magántulajdonát, a tulajdonosok általi megművelését és a szigorúan önkéntes, sokszínű szövetkezetek virágzását mutatja. Az e kép elérése irányában tett első nagy lépés, amelyet ez a törvény jele ntene, semmiképen nem lehet alkotmányellenes. Elhangzott a FIDESZ részéről egy olyan álláspont, amely lényegének azt értelmezem, ami egybecsendül pártunk néhány tagjának véleményével, hogy ebben a törvényben csak a kárpótlási kérdésekkel kellene foglalkozn i, és semmiképpen nem hozhatók össze egy törvényen belül olyan rendelkezések, amelyek a földre, a föld sorsára, a föld felosztására, tulajdoni rendszerére vonatkoznak. Úgy gondolom, hogy ezek a nézetek sok igazságot és realitást tartalmaznak. Valóban senki nem gondolhatja azt, hogy a jól működő piacgazdaságot ez a törvény fogja megteremteni, hanem további szabályozások sorozatára, elsősorban a földtulajdoni, földhasználati és új szövetkezeti törvényre van szükség. Úgy gondolom, hogy a jelen javaslat a kétsé gtelenül számos módosítással korrigált formájában alkalmas arra, hogy első lépést tegyen, olyan lépést, amely ezzel a koncepcióval nincs ellentétben, és amely lépést meg nem tenni most, a jelen körülmények között az irántunk megnyilvánuló nagy várakozás kö zepette lehetetlen és óriási hiba lenne. Pártunk földprogramját a szövetségeseink és az ellenzéki pártok nem kísérték olyan figyelemmel és megértéssel, amit az véleményünk szerint megérdemelt volna. A koncepció lényege az lenne, hogy a reális földárak kial akulásáig a földek zömét az önkormányzatok tulajdonába kellene adni, amelyek a helyi és személyi ismereteik birtokában előbb bérleti szerződések rendszerével, később tervszerű és célszerű eladásokkal alakítanák ki a legéletképesebb és legjobban működő birt okformákat. (Mozgolódás, közbeszólások a Kisgazdapárt soraiban.) Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat a szükséges és indokolt módosításokkal együtt elfogadás esetén még ez előtt a megoldás előtt is nyitva hagyja a kaput. Befejezésül engedjék meg, hogy a várható nagy vitára, az indulatokra és az esetleges személyeskedésekre tekintettel egy idézettel próbáljam alázatra inteni tisztelt képviselőtársaimat. Ebben az idézetben gyermekkorunk kedvenc szerzője, Jonathan Swift a Gullivertörténetek egyébként valój ában vitriolos tollú írója inti a politikusokat alázatra. Így szól az idézet: "Az az ember, adja Gulliver szájába a szót, aki két búzakalászt vagy akárcsak két szál füvet is tud növeszteni ott, ahol eddig csak egy nőtt ki a földből, nagyobb dicséretet érde mel az emberiségtől, és mérhetetlenül értékesebb szolgálatokat tett a hazának, mint a politikusok minden fajtája együttvéve." Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) :
