Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 19. kedd, a tavaszi ülésszak 6. napja - A közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke:
324 olyan miliőben fejti ki tevékenységét, melyben uralkodó viselkedési normákat nem a jogi karon, de nem is a teológián tanítják. Hogyan lehet elvárni a demokrácia iskoláját ki nem járt, a diktatúra által a politikai kulturáltság megszerzésének leh etőségétől évezredeken át megfosztottaktól annak felmérését, hogy meddig terjed a jog, és mettől kezdődik a jogtalanság, hogy miként lehet jogszerűen élni jogainkkal, hogy meddig terjed a demonstráció jogszerűsége, és hol kezdődik mások jogainak csorbítása , hogy mikor válik a demonstráció választott formája már társadalomra veszélyes cselekménnyé, azaz büntetőjogilag is rosszalt bűncselekménnyé. Ezzel összefüggésben még figyelembe kell venni egy további lényeges körülményt is. A taxisblokád napjaiban nem eg y felelős politikai tényező, politikai párt vagy társadalmi szervezet fogalmazott meg olyan álláspontot, mely nem differenciált kellőképpen az áremelés, az ahhoz kapcsolódó elégedetlenség érzése, illetve az országot megbénító, másokat jogaiban és szabadság ában sértő, bűncselekményeket megvalósító megmozdulási forma megítélése tekintetében. Ezek a meggondolatlan, esetenként az egyesülési jogot is, egyesülési törvényt is sértő megnyilatkozások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a blokádban résztvevők magatartá suk társadalomra veszélyességét, bűncselekményi jellegét ne ismerjék fel egyértelműen, vagy legalábbis ezek jelentőségét alábecsüljék. Úgy gondolom, hogy abban az abszurd helyzetben, ami múlt év október 25 és 28 között a hídfőknél és az útkereszteződésekné l kialakult, az is közrehatott, hogy a kormányzat már említett hibái mellett a tömegtájékoztatás sem igyekezett világos képet adni arról, hogy gazdasági csődhelyzetünk az országot kifosztó korábbi, több évtizedes rablógazdasági politika következménye, hogy a kormányzatnak gazdaságilag mennyire behatárolt volt - mint ahogy ma is az - a mozgástere, hogy milyen nagymértékben meghatározott a kényszerlépések köre, és hogy általában mennyire nem kedvére való népszerűtlen intézkedéseket hoznia. Ennek világos meglá ttatása sokban mérsékelhette volna az indulatokat, és megértethette volna, hogy az országban egyes számítások szerint mintegy 12 milliárd forint kárt okozó blokád, annak törvénysértő, bűncselekményeket megvalósító mivoltától függetlenül is nem megoldás. Ti sztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Sok mindent elmondtam abból, ami a közkegyelmi döntés megfontolása során az amnesztia alkalmazása mellett szól. Elnézést kérek, ha túlzottan kibújt belőlem az ügyvéd. Még egy utolsó szempontot szeretnék végezetül megemlít eni. Ez a demokrácia nagyon fiatal ugyan, de azt hiszem, a demokráciát támogatók odaadásából és lelki elszántságából eredően elég erős ahhoz, hogy a megtévedtekkel szemben ne a megtorlás eszközéhez nyúljon. A felvázolt körülmények mellett ugyanis a büntető jogi eszközök alkalmazása, a megtorlás a bosszú eszköze lenne nem kellően tájékozott, egzisztenciális pozíciójuk romlásától félő, tiltakozási formáikban bűnelkövetési útra tévedt, nem is felismerhetetlen politikai szándékokra felhasználni megkísérelt ember ekkel szemben. Ez a megtorlás nem lenne hozzánk méltó, és nem lenne összeegyeztethető annak a megbocsátásnak a szellemével sem, mely a kormánykoalíció által vállalt keresztény értékek sajátja. (Zaj a bal oldalon.) Tisztelt Országgyűlés! Amikor elfogadjuk a közkegyelem gondolatát, akkor kiemelt hangsúllyal állunk ki az igazságosság jegyében emellett, hogy ne csak az egyik oldalon megtévedtek részesüljenek a kegyelem gesztusában, hanem azok is, akik a másik oldalon jogaikban, szabadságukban háborítva maguk is olyan cselekményeket követtek el, melyek a Büntető Törvénykönyv tilalmaiba ütköznek. Az igazságosság annál inkább is megkívánja ezt, mert aligha vitatható az, hogy az említett és néhány esetben előfordult konfliktusok során ez utóbbi kör volt az, mely a j ogszerűség talaján állva ebben az állapotában háboríttatott és megsértetett. Abszurd jogi helyzet lenne, és morálisan is elfogadhatatlanná tenné a törvényt, ha ezek a személyek nem kapnának
