Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VASS ISTVÁN (SZDSZ)
317 egysíkúan kíván kárpó tolni az érdekeltek közül. Nem veszi figyelembe az esetek sokféleségét, amelyek olykor más és más megoldást igényelnek. Saját véleményem szerint valóságos igény van a direkt reprivatizálásra is. Ennek figyelmen kívül hagyása helyett a kárpótlást a reprivat izáció és a privatizáció összehangolásával lehetne igazán jól megoldani. (Taps.) Ahol erre van lehetőség, ott a birtokba való visszahelyezés lenne az egyedüli elfogadható módszer a volt tulajdonosok számára. Ahol nincs, ott jelenthet megfelelő megoldást e kárpótlási jegy. (Taps középen és a jobb szélen.) Ezek után arról az általam legfontosabbnak tartott két célról szólnék, amelyet szerintem a kárpótlási törvénynek mindenféleképpen szolgálnia kellene. Az egyik cél a kisemmizettek kárpótlása, a gazdasági iga zságtétel. A másik a gazdasági rendszerváltáshoz nélkülözhetetlen alaphelyzet megteremtése, a privatizáció elősegítése. Véleményem szerint a Kormány törvényjavaslata sajnálatos módon egyik célt sem szolgálja megfelelően. A jogos kárpótlásra igényt tartókna k talán valóban a legsértettebb rétegét jelentik a kifosztott egykori tulajdonosok: a földjétől megfosztott parasztság, a munkával szerzett tulajdonából kisemmizett polgárság. Ám rajtuk kívül szenvedője, kisemmizettje volt az úgynevezett szocialista rendsz ernek a hatalomnak kiszolgáltatott minden egyes állampolgár. A hazánkat megszállva tartó idegen uralmat még hanyatlásában is kiszolgáló felelőtlen, hatalommániás vezetőink az egész nemzetgazdaságot tönkretéve, az országot a végletekig eladósítva egy ideigóráig tartó látszatjólétet biztosítva becsapták az egész magyar népet, majd amikor minden összeomlott mint a kártyavár, elsomfordáltak a békés rendszerváltás közepette (taps a középen és a jobb szélen) ránk hagyva a fejünkre omlott nyomorúságot. Nagy kár, hogy büntetlenül elsomfordálhattak. Nagyon nagy hiba, hogy miközben a kormánypártok szónokai részéről vad kommunistaellenes kirohanásoknak lehettünk tanúi, a törvényes felelősségre vonást a Kormány elmulasztotta, és jóformán végérvényesen lehetetlenné tett e az amnesztiatörvénnyel. (Taps középen és a jobb szélen.) Most egy újabb lehetőség kínálkozik a Kormány számára, amit jóvátehetetlen bűn lenne elmulasztani. A kárpótlási törvény megalkotásánál nem kellene szokás szerint lesöpörni az asztalról a különböző ellenzéki indítványokat, hanem minden szakértői véleményt figyelembe véve olyan jogszabályt kellene alkotni, amely nemcsak a 700 000 – 1 000 000 volt tulajdonost, de minden magyar embert kárpótolna azért, amit elérhetett volna, de nem ért el, mert a szociali sta rendszer nem nyújtott rá valós lehetőséget. Mindazért a saját magukat is kizsákmányoló soksok túlmunkáért, amit sokuk számára elérhetetlen jogos emberi igényeikért voltak kénytelenek végezni, ám aminek nyereségét a múlt rendszer vezetői és kiszolgálói az utolsó fillérig mind elherdálták. Egy ilyen állampolgári jogon járó kárpótlásra van valódi lehetőség. Az ilyen, széles tömegekre alkalmazott tulajdonhoz juttatásnak, amelyet a Szabad Demokrata képviselőcsoport szakértői kidolgoztak, ami korántsem valam iféle népi részvényszocializmust jelent és nem is általános érvényű egyedüli tulajdonhoz jutási lehetőség, a gazdasági fejlődés megalapozásának szempontjából is döntő jelentősége van. Nem hiszem, hogy megkérdőjelezhető az az állítás, miszerint a privatizác ióhoz nélkülözhetetlen és hiányzó hazai tőkeerő a széles tömegek kárpótlásával, megfelelő szabályozás és garanciák segítségével megteremthető. Nem hiszem, hogy kétségbe vonható az, hogy a munkavállalók, a bérből, fizetésből élők csakis akkor éreznék a magu k ügyének is a privatizációt, ha abba ők is be lennének vonva, ha a működőképtelen állami tulajdon lebontásakor ők is tulajdonossá válhatnának akár olyan módon, hogy több személy, több család állna össze, és közösen vállalkoznának, fektetnék be a viszonyla g szerény, de mégis használható összegeket, amelyekhez a Szabad Demokraták javaslata szerint juthatnának.
