Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - ÁDER JÁNOS, DR. (FIDESZ)
287 hamar eloszlatja majd azokat az illúziókat, amelyek az egyéni élet helyzetek életszínvonaljavulásához kötődnek. A továbbiakban már csak egyetlen kérdéssel szeretnék foglalkozni, éspedig a törvény végrehajthatóságának kérdésével, erről ezidáig nem sok szó esett. A vitában sokan megfogalmazták, hogy ez a törvény gyorsan re ndezi majd a tulajdonviszonyokat; a rendezett tulajdonviszonyok pedig előfeltételét jelentik a külföldi tőke beáramlásának. Nem kell itt bíbelődni, ott a kalapos király óta – mondotta Oláh Sándor – megcsodált kitűnő telekkönyvi rendszerünk, amelyből hipph opp kideríthető, hogy ki is volt az eredeti tulajdonos. Azt hiszem, mindazok akik ezt mondják, elég régen járhattak földhivatalokban. De hogy érveimet erősítsem, hadd hivatkozzam Zsiros Gézára, ugyanezen párt másik tagjának a hét végén kézhez kapott összeá llítására. Ebben a következő olvasható a 3. oldalon: Tulajdonképpen külön történet az, ami a telekkönyvezés keretében zajlott le, a többszöri telekkönyvezés, rendezés égisze alatt nemcsak a régi tulajdonos tűnt el, hanem igen sok esetben még átszámozás, át szerkesztés révén maga a tulajdon tárgya is. S folytatódik tovább ez a mondat, de a lényegét, azt hiszem, elmondtam. Nos, úgy tűnik, mégsem lesz olyan egyszerű a helyzet. De tegyük fel, hogy minden a legnagyobb rendben van. Hogyan is zajlik majd az eljárás , és itt van az a végrehajtási kérdés, amiről eddig senki nem beszélt, holott, azt hiszem, ezzel nem ártana a Kormánynak és a kormánykoalíciónak is számolnia. Az esetek egy részében rögtön az első lépésként a tulajdon megállapítása iránt kell majd pert ind ítani. Ha befejeződik ez, vagy netán erre nem lesz szükség, akkor 30 nap áll rendelkezésre a kárpótlási igények bejelentésére. Ez alatt az idő alatt kell beszerezni a dokumentumokat, ami az ország lakosságának 40 év alatt bekövetkezett mozgását figyelembe véve nem lesz egyszerű feladat. Ahogyan a hivatalok működését ismerjük, az előírásokat, a követelményeket csak ritkán sikerül a polgároknak elsőre teljesíteni majd. Hiánypótlás, hivatali egymásra mutogatás, az ügyfél küldözgetése, utazgatás, az elkallódott dokumentumokhoz más bizonyítékok beszerzési nehézségei, az ezek elfogadása elé gördített bürokratikus akadályok vagy túlzott engedékenység miatt esetleg visszaélések, a kárpótlási hivatalok kidolgozatlan eljárási szabályai miatti bizonytalanság és tanácst alanság, a minisztériumra jogértelmezési kérdések hullámát zúdító hivatali felterjesztések, a mindezek miatt ugyancsak lassú államigazgatási eljárás lesznek a főbb elemei a végrehajtás történetének. Az újságok persze foglalkoznak majd az anomáliákkal, amin ek következtében kiújul a vádaskodás: "nem is olyan súlyosak a problémák, csak a sajtó csinál ismét a bolhából elefántot". A polgárok pedig elkezdik egymást taposni. Hiszen tudják, hogy a körülbelül 70 milliárd forintra becsült kárpótlási igénynek csak egy részére, körülbelül 2030 milliárd forint bocsátható ki ebben az esztendőben. Márpedig szeretné majd elsőként jussát megszerezni. A hivatal, miután megyénként szerveződik, ami persze egyébként más szempontból érthető és magyarázható, pedig nem fogja győzn i a munkát. Erre már eleve készültek a jogszabály előterjesztői, amikor az eljárás határidejét nem 30 napban, hanem 6 hónapban állapították meg, amit a hivatalvezető egy alkalommal további három hónappal meghosszabbíthat. Persze, elő lehet írni itt is a 30 napos ügyintézési határidőt, miként ezt néhány módosító indítvány már javasolja is, de ez az igények teljesítését nem teszi reálisabbá. És ne feledjük, ez a 6 plusz 3 hónap a másodfokú eljárásban is megismétlődhet. Ebben a pillanatban máris másfél évnél v agyunk, és ekkor még nem beszéltünk a vélhetően nagy számban előforduló bírósági perekről. Ez a teher a még fel sem állított közigazgatási bíróságokra nehezedne, ahol mindez kiegészülne a ma még felbecsülhetetlen számú szokványos közigazgatási üggyel. Az e lőre látható munkateher bizonyára nagy számmal fogja majd csábítani a közigazgatási bírói pályára jelentkezőket. De kanyarodjunk vissza még a kárpótlási hivatalokhoz. Miután mindenki elsőként szeretné megkapni a kárpótlási jegyét, ez a hivatalokban eluralk odó káoszon kívül kiváló táptalajt biztosít a
