Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BÍRÓ FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - BÍRÓ FERENC, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) - MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP)
276 lehetett hadifogolynak tekinteni, és amikor visszakerültek a 4950es években, teljesen lerongyolódva, vagyonuktól megfosztva kerültek vissza. Én úgy gondolom, hogy ebben az országban nem lehet olyan jogtalanságot elkövetni újra, hogy őket ismételten megfosztjuk a kárpótlásnak a lehetőségétől akkor, amikor mások kárpótlásban részesülnek, amik or azok is kárpótlásban részesülnek, akik ezektől az emberektől, a magyarországi németségtől elvett vagyont megkapták, és őket most azért kárpótoljuk, mert a megkapott vagyont később elvették tőlük. Ez a kárpótlás természetesen jogos. De nem hiszem, hogy a z eredeti tulajdonost ne kellene – és ne lenne kötelességünk – kárpótolni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Bíró Ferenc kér kétperces felszólalásra lehetőséget. Ragaszkodik képviselőtársunk ehhez a felszólaláshoz? Felszólaló: Dr. Bíró Ferenc (MDF) BÍRÓ FERENC, DR. (MDF) Igen, Elnök Úr! Kérek szót! ELNÖK (Szabad György) : Tessék! BÍRÓ FERENC, DR. (MDF) Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Fura talán, hogy személyesen nem nevezett meg Wekler képviselőtársam, és m égis személyes megtámadtatás címén kérek szót. De egy olyan hasonlatot tett Wekler képviselőtársam, ami nem egészen úgy hangzott el – ugyanazon a helyen, ahol ő elmondta – , mint ahogy ezt itt megpróbálta prezentálni. Valóban elhangzott ez a békekölcsönhas onlat, de olyan módon, hogy egy idős embernek próbáltam magyarázni azt, hogy a vagyonjegy mihez hasonlítható. Nyilvánvaló, hogy az ő történelmi tapasztalataiból jobban tudta, hogy milyen a békekölcsön; és itt az időbeli beválthatóságára céloztam és nem a d olog lényegére, nem a kártalanítás és a kárpótlás lényegére. Ez az idős ember ennek a lényegét nagyon jól értette, ami tulajdonképpen az egész dolognak a lényege, hogy a békekölcsönnel valamikor az állampolgártól kért pénzt az állam, most pedig éppen ellen kezőleg, a vagyonjeggyel az állampolgárt igyekszik kárpótolni az állam. Úgyhogy ő nagyon jól értette a lényegét. Köszönöm. (Szórványos taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Szólásra következik Szabó Lajos a Független Kisgazdapárt részéről. (Dr. Mizsei Bé la jelentkezik.) SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Mizsei Béla képviselőtársam ügyrendi kérdésben nyomta meg a gombot. Felszólaló: Dr. Mizsei Béla (FKgP) MIZSEI BÉLA, DR. (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj és derültség.) ELNÖK (Szabad György) : Csendet ké rek! Megkérdezem Szabó Lajost, a jelentkezési sorrendben elfoglalt helyét átengedie Mizsei Bélának. Tessék parancsolni! SZABÓ LAJOS, DR. (FKgP) Kétperces felszólalást kért ügyrendi kérdésben. (Derültség és zaj. – Közbeszólás: Nem adhatod át neki! – Nem a dom, bocsánat.) Igen. Elnök Úr! Köszönöm szépen. Átadom a sorrendet.
