Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
272 a teljes államadósságot, mert akkor itt állnánk egy fillér államadósság nélkül, és vane ilyen ország ezen a világon. Ezek értelmében gazdasági sze mpontból nyugodtan nekivághatunk a kárpótlás rendezésének. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kárpótlási jeggyel szemben komoly ellenérzés tapasztalható. A kárvallottak idős emberek, életerejük az elszenvedett megaláztatások nélkül is már megroppant vagy éppe n roppanóban van. Mit kezdjenek a kárpótlási jeggyel, ha földet nem akarnak? Ezért meg kell találni a módját annak, hogy még ebben az esztendőben megkezdődjék a kárpótlási jegyek beváltása. Erről részletesebben a vagyonpolitikai irányelvek tárgyalásakor fo gok szólni. Elhangzott az is, hogy 7 millió választónak van ma rossz közérzete az országban. A rossz közérzet, a fásultság, valóban sajnálatos módon jelen van, sőt egyre erőteljesebben jelentkezik. Ez a tendencia azonban azonnal megfordul, mihelyt tapaszta lják az emberek, hogy a társadalmi igazságtétel, ha kis lépésekben is, de megkezdődött, és erre a legjobb bizonyíték a kárpótlás megindítása lesz. A Fiatal Demokraták Szövetsége nem lelkesedik a kárpótlásért. (Közbeszólások a FIDESZ soraiban: Így van!) Sze retném remélni, hogy ez a vagyoni kárpótlásra vonatkozik, mert talán nem volt alkalmuk még megismerni a személyes szabadságtól történt megfosztással okozott kár rendezésére benyújtott javaslatot. Orbán Viktor képviselőtársam egyik válaszában kihangsúlyozta , hogy őket elsősorban a moralitás vezérli. Az előző okból nem ismerve még a fiatal demokraták véleményét, legyen szabad néhány általános, de elsősorban etikai szempontból felhívni a figyelmüket és tőlük függetlenül minden fiatal figyelmét. Sokszor elhangz ik személyi és vagyoni károk kárpótlásával kapcsolatban az a kérdés, hogy azok fizessék meg a bűnöket, akik nem voltak okozói. Hiszen akkor még nem is éltek! Ez első pillanatra tetszetős érv, nézzünk azonban egy kicsit a kérdés mélyére. Egy nemzet társadal ma folyamatos életet él, ami jó volt a múltban, azt a jelen élvezi és fordítva. Nincsenek teljesen új kezdési pontok. A múlt bűneit, hibáit az utókor viseli mindenkor, mindenütt. Ez a kormányokra is vonatkozik természetesen. Ez alól nem lehet kibújni, de n ézzük morálisan! Milyen példát mutatnánk a mai új nemzedéknek, ha látná, hogy szabadon lehet a törvénysértéseket elkövetni, és az áldozatokat nem kárpótolják, és a törvénysértőket nem bélyegzik meg?! Ezzel akarvaakaratlanul is azt a meggyőződést érlelnék meg, hogy nyugodtan lehet törvénysértéseket elkövetni, semmilyen megtorlással nem jár. A másik szempont talán legalább ennyire súlyos. A mai ifjúság nem volt kárvallottja az elmúlt korszaknak. A legvidámabb barakk ajtaja elég szélesre nyílt előttünk, legfö ljebb éppen március 15én suhogott felettük a népnevelő – vagyis szabadabban éltek, durvább elnyomástól kevésbé kellett tartaniok. Az egyensúly akkor áll helyre az idősebbek és a fiatalabbak közt, ha a fiatalok legalább a kárpótlás anyagi terheiből kiveszi k a részüket. Ezzel lehetne a nemzedéki diszkriminációt megszüntetni. (Gyér taps a Kisgazdapárt padsoraiban.) Úgy gondolom, hogyha igazán morális alapokra helyezkedünk, akkor tekintettel kell lenni ezekre a szempontokra. Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványommal kapcsolatban az előzőekben kifejtett álláspontomat a koncepciós vita során szerettem volna elmondani, mert úgy gondolom, hogy teljes mértékben koncepciós jellegű. A házbizottság döntése úgy szólt, hogy az első körben csak koncepciós vitát l ehet folytatni, így sajnálatos módon meg kell állapítanom, hogy e tekintetben a házbizottság következetlen volt önmagához. Az ilyen kirekesztő jellegű döntéseket nehezen lehet az érett demokratikus, parlamentáris rendszerben szerencsésnek megítélni. A beny újtott törvényjavaslathoz tehát utólag voltam kénytelen koncepciós felszólalást tartani. Igyekeztem megvilágítani, hogy a politikai okból szabadságvesztést szenvedett állampolgárok kárának rendezése az általam előterjesztett módon nagyon szerényen történne meg, figyelembe véve az ország teherbíró képességét, annak leszögezésével, hogy ez a változat beleilleszthető a válságból kivezető gazdaságpolitikai elképzelésekbe, politikai és erkölcsi szempontból pedig teljesen érett, halasztást
