Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 18. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
268 hogy a ténylegesen elszenvedett sérelmeknek materializálható részét egy megkérdőjelezhető igazságszolgáltatás jegyében kárpótlásban részesítjük, újraélesztve, konzerválva megkövesedett, a valódi piacgazdaság kialakulását gátló formákat? Vagy a jövőbe mutató vonalvezetéssel életerőt injektálva a civil társadalom minden sejtjébe egy határozott, gyors ütemű privatizáció eredményeként a társadalom legszélesebb köreiből verbuválódó, a gazdaság szilárd bázisát jelentő, a nemzetek kegyetlen versenyében a fennmaradás esélyével induló, polgárosodó vállalkozói réteg kialakításán fáradozzunk? Választanunk kell. Azokat az 1945 előtti provinciális viszonyokat akarjuke újjáéleszteni, amelyek már akkor sem tarthattak lépést Európával, vagy NyugatEurópa polgári társadalmainak mintáit akarjuk követni? Választanunk kell. Szakadékká kívánjuke mélyíteni a társad almat máris jelentősen megosztó törésvonalakat, vagy nem többel, mint az esélyegyenlőség biztosításával hidat építve, erősíteni akarjuk a nemzeti összetartozás érzését mindazokban – és ez szerintem tízmillió magyart jelent – , akiket az elmúlt rendszer bárm ilyen formában megrövidített? Tudnunk kell, a kárpótlási törvény mindezen alapkérdések tisztázása nélkül determináló tényező. Trójai faló, amely a félresikerült modernizációs elképzelés zsákutcájából egy másikba, a korszerűtlen termelési viszonyokkal és gy enge, húzóerő nélküli polgársággal rendelkező, az örök békétlenség, a meghatározó társadalmi mozgások alkotmányos kereteken kívülre kerülésének veszélyét magában hordozó Magyarország zsákutcájába vezet. Kizárt dolognak tartom, hogy a Kormány ne számolna a kárpótlási törvény elfogadásának lehetséges következményeivel, többek között a fentebb vázolt veszélyekkel. Ha így van, akkor pedig egyenesen megdöbbentő annak a szándéknak a törvénybe iktatása, hogy más időszakban elkövetett sérelmek hasonló felfogásban t örténő orvoslásának ígéretével megterhelve folytassuk a gazdaság átalakításának gyötrelmes keresztútját. Tisztelt Ház! A jövő érdekében a múltat le kell zárni. Két évvel ezelőtt a parlamentáris demokrácia által biztosítottnál jóval nehezebb körülmények köz ött azért is sikerült rövid hónapok alatt az elképzelt politikai intézményrendszer alkotmányos kereteit megteremteni, mert a résztvevők nem a múlttal foglalkoztak. A politikai egyeztető tárgyalássorozatnak nem képezte tárgyát az anyagi kártérítés vagy kárp ótlás, de az alkotmányosság három dolgot előrevetített. Az erkölcsi rehabilitációt, az anyagi javak megszerzésében az esélyegyenlőséget és a rászorultaknak a szociális biztonságot. Ez volt akkor a régi hatalom legjobbjainak és az új hatalom várományosainak , a többségében itt ülőknek, közösen felvállalt szent ügye. Ezen közösen vállalt ügyünk mellett leadott voksával juttatott bennünket mandátumhoz a nemzet java része, erről szól a mandátumunk és nem másra. Köszönöm figyelmüket. (Kis taps.) ELNÖK (Szabad Gyö rgy) : Köszönöm. Szólásra következik Zimányi Tibor a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Dr. Zimányi Tibor (MDF) ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden rendszer- és hatalomváltásnál a társadalom alapvető érdeke, hogy minél gyorsab ban lezáruljon az átmeneti szakasz. Ilyenkor erőteljesen összecsapnak a múlt még jelenlevő erői az új éra erőivel. Joggal merül fel a kívánság, hogy minél hamarabb zárjuk le a múltat. Valóban. Elindulni igazán a jelenbe, a jövőbe csak akkor lehet, ha lezár tuk a múltat. Szabaduljunk meg a múlt terhes emlékeitől. De hogyan lehetséges ez? Csak úgy, ha napvilágra hozzuk, és rendezzük a múltban elkövetett törvénysértéseket. A sebek csak akkor hegedhetnek be, ha az áldozatok kellő elégtételt kapnak erkölcsi, poli tikai és anyagi szempontból egyaránt.
