Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Bejelentések: Dr. Pásztor Gyula jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter:
246 szerint eddig az év elej i nyugdíjemelés az év közben nyugdíjba menőket is megillette. Például az elmúlt 1990. évi januári emelést megkapták mindazok, akik 1991. január 1. előtt mentek nyugdíjba. Azért volt szükség erre a megoldásra, mert az igen magas évközi inflációt csak évi eg yszeri nyugdíjemelés ellentételezte, és az értékvesztés pótlását nemcsak az elmúlt évek értékvesztéséhez, hanem az év során bekövetkező áremelkedés nagyságrendjéhez is mértük. Ennek a lehetőségnek az eltörlése egyrészt igen kedvezőtlenül érint több mint tí zezer embert. Ők gyanútlanul nem 1990. december 30án vagy 31én mentek nyugdíjba, hanem 1991. január 1jén, hiszen nem számítottak egy január 29én meghozott kormányintézkedés visszamenőleges jogvesztő hatályára. Ők azok, akik sehogy sem értik, miért lett nyugdíjuk átlag 2500 forinttal kevesebb csak azért, mert nem december 30án vagy 31én, hanem január 1jén kerültek nyugdíjba. Másrészt természetesen hátrányosan érint több mint százezer embert, mindazokat, akik 1991. év során mennek majd nyugdíjba. Remél em, hogy nem volt tudatában a Kormány mindennek, mikor ezt a döntését meghozta, és még inkább remélem azt, hogy sürgősen korrigálja ezt a hibás és igazságtalan intézkedését. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra a Kormány nevében dr. Surján László népjóléti miniszter úr válaszol. Dr. Surján László népjóléti miniszter válasza SURJÁN LÁSZLÓ, DR. népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Először arról beszélné k, amiben biztos, hogy egyetértünk. Egyetértünk abban, hogy a társadalombiztosítás területén olyan világos törvénykezésre van szükség, amelyet nem kell kövessen semmifajta kormányrendelet vagy – ha valakinek úgy tetszik – manipuláció. Legfeljebb olyan apró kérdések maradhatnak a törvény után nyitva, amely apró kérdéseket a társadalombiztosítás megszülető önkormányzata meg tud oldani és a Kormány ebből a kérdésből teljesen kimaradhat. Én azt remélem, hogy az ebben az évben beterjesztendő ilyen irányú törvény javaslatok nem teszik lehetővé, hogy a jövőben hasonló polémia kialakuljon, mint most. Hadd térjek ezek után rá arra, amiben nem értünk egyet. Először is nem volt bianco fölhatalmazás. Egy olyan meghatározott, feszített költségvetés áll a társadalombiztosí tás rendelkezésére, amelyen belül a Kormánynak valamifajta szabad mozgástere és manipulációja egyáltalán nem volt. Tehát nem volt bianco! Nem volt kedvező az eddigi eljárás, helyesebben kedvező volt egy réteg számára. Annak a rétegnek a számára, amelyik tö rténetesen friss nyugdíjba menő. De a friss nyugdíjba menők privilegizált helyzetben vannak a régebben nyugdíjba mentekkel szemben. Hiszen őrájuk, ha év közben mennek nyugdíjba, az év eleji fizetésemelések, az időközbeni bérkiáramlás vonatkozik mint nyugdí jalapemelő tényezők. Visszamenőleg ez nincs. Az összes korábbi rendelkezés kedvezett a frissen nyugdíjba menőknek, és lényegesen hátrányban részesítette a régi nyugdíjban lévőket. Ezek a régi nyugdíjak több szempontból is hátrányban voltak, mert a fizetés ük is lényegesen rosszabb volt, nemcsak az infláció ette meg, kérem, a régi nyugdíjakat – az is megette – , de a régi nyugdíjak sokszor szuprimált bérekre voltak bazírozva, alapvetően kevés szolgálati évre, mert akkor álltak munkába az emberek, amikor az id ők változásai ezt rájuk kényszerítették, és osztálypolitikai szempontokból sem jutottak rendes fizetéshez. Ez kis réteg, már talán túl vagyunk rajta, de még itt élnek közöttünk, és a kisnyugdíjasoknak nem elhanyagolható részét alkotják. Az utóbbi években n em tudatos volt, az utóbbi évtizedekben már ez a politika. De a mi részünkről, amikor a kisnyugdíjakat támogatjuk, ezt a szempontot sem szabad teljesen elfelejteni!
