Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - Bejelentések: Dr. Pásztor Gyula jegyző - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter:
241 Nos, akik engem felkerestek és az interpellálásra felkértek, nekik éppen az a gondjuk, hogy az Óbudai Hajógy ár esetében a privatizációs folyamat áll, döntés nincs, 800 ember sorsa, jövője teljesen bizonytalan, olyannyira, hogy a vállalat vezetése 1991. január 15én megkezdte a tárgyalásokat a munkavállalók képviselőivel a teljes létszám március 31ig történő leé pítésére. Úgy gondolom, az előzmények részletes taglalása nem szükséges, hisz ezek a közvélemény előtt és képviselőtársaim előtt is ismeretesek. Egyetlen időpontot ragadnék ki a sok közül: 1990. október 11ét, amikor leváltották a vezérigazgatót és kinevez ték a vállalati biztost. Az új vállalati biztos működésének kezdetéhez két, következményeit tekintve fontos döntés fűződik. Először megállapította, hogy a szállodaépítésre vállalkozó dán céggel megkötött előszerződés nem alkalmas jóváhagyásra, és a szerződ és megkötése azóta húzódik. Másodszor pedig, egy svéd hajózási vállalatot, amely lehetőséget lát a hajóépítés folytatására, nem ítélte meg tőkeerősnek. A döntések helyességét megítélni nem áll módomban, azonban ezt megtették az Óbudai Hajógyár dolgozói, am i érthető, hiszen az ő bőrükre megy a játék. Az emberek nem értik a huzavonát, nincsenek tájékoztatva a különböző megfontolások hátteréről, körükben sok a mendemonda, ami fokozta nyugtalanságukat. Éppen ezért a nevükben kérdezem miniszter úrtól, mivel indo kolja a svéd hajóépítő cég ajánlatának az elutasítását, ha ez az elutasítás szakmailag indokolt, akkor milyen forrásból és milyen módon gondoskodnak arról, hogy a leépítésre kerülő dolgozók ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe. A 800 emberrel együtt én is vá rom miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Az MSZP padsoraiban taps.) ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Az interpellációra Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter úr válaszol. Átadom a szót. Dr. Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter MÁDL FERENC, DR. tárca nélküli miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A kérdésre gazdaságpolitikai mélységben néhány perc alatt természetesen nem lehet válaszolni, ezért a konkrét kérdésekre vonatkozóan tényszerű válaszra szorítkozom. Az első kérdésre: az Ób udai Hajógyár Rt. körülbelül 10 magyar vállalat közös társasága, most már tartósan válsághelyzetben, csődhelyzetben van. Ennek az oka a hajóépítés keresleti piacának összezsugorodása, válsága Európában általában és a keleti országokban, amely különösen pia ca volt ennek a vállalatnak. Oka az is, hogy a régi vezetés kellő időben nem alkalmazkodott az új piaci viszonyokhoz. Ebben a helyzetben a vállalat tulajdonosai, a Vagyonügynökség úgy döntöttek, úgy látják, hogy a hajóépítés nem kiút az óbudai sziget számá ra. A tulajdonosok és a vállalat további vagyonvesztést nem vállal, ezért a Vagyonügynökséggel együtt most már hosszabb ideje olyan döntés született, hogy az óbudai szigeten egy olyan programot kell megvalósítani, amelynek keretében egy idegenforgalmi, szá llodaipari, irodaépület, kulturális szabadidőközpont jön létre jelentős külföldi tőkével. Ezen tárgyalások megindultak, folyamatban vannak, ennek a megvalósulása a munkaerőgondokat és ágazati váltást fog eredményezni a szigeten. Ebben a nemzetközi tanácsko zási sorozatban jelent meg a megnevezett, említett svéd vállalat, úgy döntött, úgy látja a vállalat, a tulajdonosai, a Vagyonügynökség, hogy ennek a tőkeereje a feladathoz és más jobb ajánlatokhoz képest aránytalanul gyengébb, ezért nem esett rá a választá s. Vannak jobb ajánlatok, a megnevezett dán cég is. Azt is kell közölnöm, hogy a svéd cég sem hajóépítő cég. Ami pedig egy pártatlan német szakértői cég véleményét illetné, hogy megalapozott lett volna a svéd vállalat ajánlata a többiekhez képest, ilyen vé lemény sem a vállalatnál, sem a Vagyonügynökségnél nincs. Német vélemény van, más vélemény is van, de a tekintetben, hogy ilyen egyértelmű határozat lenne a svéd cég javára, ilyen nincs. A második kérdés: milyen források vannak, mik történjenek, miket lehe t tenni avégből, hogy a leépítésre kerülő alkalmazottak ne jussanak lehetetlen, méltánytalan helyzetbe. Három szinten lehetségesek az eszközök, a források. Az egyik az állami, a társadalmi szint. Az eszközök, az
