Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 12. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A külügyi és a honvédelmi bizottság együttes jelentése a jugoszláviai fegyvereladásokról - ELNÖK (Szabad György): - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ)
207 kivizsgálta ezt az ügyet, amelynek az lett – mint tudják – az eredménye, hogy Nixon elnököt megfosztották elnöki hatalmától, Erlich man, Haldeman és a többi résztvevője az ügynek börtönbe került. A nem demokratikus magyar parlament is foglalkozott egy lehallgatási üggyel. Ennek a lehallgatási ügynek egy semmitmondó nyilatkozat volt az eredménye, az az ember pedig, aki feltárta a törvén yszegést, bírósági ítéletben részesült. Ez egy nem demokratikus parlamentben történt, szeretném hangsúlyozni. Egy másik típusú ügy, egy fegyvereladási ügy, ez az Iránkontra ügy. Itt senki nem tagadta, hogy Oliver North ezredes, az elnök kabinetirodájának vezetője és Pointdexter tengernagy, nemzetbiztonsági főtanácsadó amerikai érdekek miatt járt el úgy, ahogy eljárt. Hazafiasságukat senki nem vonta kétségbe. Ők a nicaraguai szabadságharcosoknak, a kontráknak kívántak fegyvereket juttatni, és ezért Iránnal megkötötték az ismeretes üzletet. Ennek ellenére, tisztelt Országgyűlés, noha amerikai érdekeket szolgált a lépés, tehát nem forgott kockán amerikai érdek, ennek ellenére – mint tudják – az amerikai kongresszus kivizsgálta ezt az ügyet a legszélesebb nyilv ánosság előtt, hónapokig tartó nyilvános meghallgatásokon, százmilliók szeme láttára, és ennek eredményeképpen Pointdexter tengernagyot börtönbüntetésre ítélte a bíróság. Rendkívül súlyos következmények ezek. Reagan elnök azáltal, hogy megnevezte a felelős öket, azzal megmentette az amerikai végrehajtó hatalom egységét, és Amerika befolyását a világban. A felelősség megállapítása, tisztelt Országgyűlés, a legfontosabb ebben a kérdésben. Mielőtt a konklúzióhoz eljutnék, szeretném elmondani, hogy mit tartok én itt hibának. Szeretném a fejtegetéseimet – amelyek nem lesznek hosszúak – három részre osztani. (Közbeszólás jobbról: Már hosszú.) Sajnos nem hallom jól, amit Ön mond, de el tudom képzelni. (Taps és derültség a bal oldalon.) Szeretném megvizsgálni az ügye t először is politikai, másodszor is jogi, harmadrészt pedig morális szempontból. A politikai része a dolognak világosnak tetszik. Azt mondották különféle kormányszervek és kormányférfiak, hogy ők nem tekintik Jugoszláviát válságövezetnek egyrészt, másrész t pedig ők nem kívánnak beleavatkozni Jugoszlávia belügyeibe, nincsen erős véleményük arról, hogy Jugoszláviában voltaképpen mit is kellene csinálni ebben a nehéz helyzetben. Bár én 10 ezer géppisztolyt eléggé komoly véleménynyilvánításnak tartok! Ez a vél eménynyilvánításnak egy rendkívül határozott módja, és egy olyan módja, amelyet aligha lehet elfogadni. Ugyanis, tisztelt Országgyűlés, nekünk nem kötelességünk Jugoszlávia belügyeiben sem pro, sem kontra állást foglalnunk, sőt, ez nem is célirányos. Kétsé gkívül, Magyarországon rokonszenv tapasztalható – kormánykörökben is, de nem csak ott – a jugoszláviai nemzeti törekvések iránt. Ugyanakkor most hallottuk a miniszterelnök úrtól, hogy megértéssel viseltetik a jugoszláv egységeszme irányában is. Ez így jól ki van egyensúlyozva, ennek az egyensúlynak viszont egy sokkal elokvensebb – ékesszólóbb – megnyilvánulása lett volna, hogyha az ottani konfliktusokban érdekelt egyik félnek nem küldünk géppisztolyokat. Politikailag ez a lépés súlyosan aláásta Magyarország tekintélyét, és nemcsak a külföld szemében, tisztelt Országgyűlés, hanem aláásta a Kormány tekintélyét a magyar közvélemény szemében is. (Zaj a jobb oldalon.) Ez a benyomásom, tisztelt Országgyűlés! (Ismételt zaj a jobb oldalon.) Nos, a másik politikai hi ba, ami itt elkövettetett, az a következő: nem pusztán Magyarország nemzetközi érdekeinek ártottak itt, nem pusztán Magyarország presztízsének, hanem annak a benyomásnak, amely Magyarországról keletkezett, tudniillik annak a benyomásnak, hogy Magyarország egy fejlett, demokratikus állam, ahol fontos, sőt, végzetszerűen fontossá válható kérdésekről az a szervezet dönt, amely erre igazán hivatott, és ez természetesen az Országgyűlés! És hogyha a felelős kormány dönt ilyen kérdésekben – mint ahogy nem döntött, mert egymástól
