Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - GÉCZI JÓZSEF, DR. (MSZP): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - DÉNES JÁNOS (független): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ):
2058 Hiába a világi cél, hogyha ennek támogatása nem választható el kellő mértékben a vallásos végeredménytől. Ezekben az esetekben az államnak le kell mondania a támogatásról, vagy tágabban bármely szabályoz ásról. Ezeknek az elveknek a figyelembevétele a következő következményekre vezetne szűkebb tárgyunkat illetően: 1. Az új oktatási törvényben meg kellene határozni az alapellátás fogalmát aszerint, ahogy az előbb előadtam. 2. Az egyházak, hogyha az alapellá tás biztosítására vállalkoznak, akkor le kell mondaniuk a vallási célokat kitűző egyházi iskola erőltetéséről, hiszen a kettő kizárja egymást. A finanszírozás döntő fontosságú problémakörében opálos hagyományunk a fejkvóta is, amely a maga differenciálatla n, ötletszerűen kialakított módján ma már teljesen alkalmatlan arra, hogy általában is az oktatás finanszírozásának központi fogalma legyen. Nem tudjuk, hogy a fejkvótában mi mennyi: mekkora a felszerelés, a dologi, az iskolafenntartókat megillető rész vag y a személyi kiadások? Ezeknek a részeknek a tisztázása nélkül lehetetlen szétválasztani azokat a kötelességeket és feladatokat, amelyek az oktatási rendszer különböző szereplőire tartozhatnak. Pedig az lenne a megoldás, hogyha az állam a maga finanszírozá si szándékait világossá tehetné. Mi az, ami a fenntartót terheli, egyházat, magániskolát, és mi az, amihez bizonyos feltételek teljesedése esetén az állam hozzájárulhat? Említettem a beszédem elején, hogy félő, az állam belép az egyházak autonómiájának kör ébe, amennyiben az alapellátás fogalmával összemos világi és vallásos célokat, illetve amennyiben ezeket nem különbözteti meg egymástól. Ilyen kijelentések hallatán a kormánykoalíció padsoraiban mintha kételkednének abban, hogy Szabad Demokraták is félthet ik az egyházak autonómiáját, pedig aggódnak érte, miként általában is az oktatás szabadságáért. Így válhat kérdésessé, és reméljük, a koalíció számára is, hogy miként fog érvényesülni az egyházi iskolák szakmai vagy egyéb felügyelete. A legsúlyosabb problé ma akkor keletkezik, ha az alapellátást, az állam által minden állampolgár számára kötelezően biztosítandó oktatási minimumot tesszük a finanszírozás alapjává. Ebből következik, hogy az oktatási minimumot az államnak, úgymond, be kell majd hajtania a finan szírozás fejében, ezért nyilván ellenőrzési intézményeket fog felállítani. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr tegnap a Magyar Hírlapban megjelent interjújában erről azt mondja: "Az államnak folyamatosan ellenőriznie kell, hogy az egyházi avagy magániskolába n olyan színvonalúe a tanítás, amelynek alapján feltételezhető, hogy az ott kiadott bizonyítvány egyenértékű az állami iskola bizonyítványával, ez pedig az alaptanterv betartásának az ellenőrzése és az egységes vizsgák rendszere lesz." Nem kétséges, hogy ezek a szavak mit is jelentenek. Tankerületi igazgatóságokat, némi folyamatellenőrzést, nagyhatalmú tanfelügyelők jelenlétét a magániskolákban és ezzel együtt az egyházi iskolákban. Adott esetben ők fogják majd végső soron eldönteni, hogy az egyházi vallás os nevelés vajon megfelele az államilag kötelező oktatás támasztotta követelményeknek. Itt is, mint egyebütt, a magánszféra és az egyház egyenjogúságának és autonómiájának, függetlenségének az elvét valljuk, és nem támogathatunk olyan ötleteket, melyek be leszólást engednének abba, amit éppen a kereszténydemokrata politikusok hangsúlyoznak manapság oly szívesen: a szülő megválaszthatja, hogy milyen iskolába adja a gyermekét, a magániskola pedig szabadon dönt arról, hogy mit és hogyan kíván tanítani. Sokan m egijednek most, hogy a most felvázolt elképzelésben netán az egyházi iskolák mindenféle állami támogatás nélkül maradnak. Nem így van, de az mindenképpen igaz, hogy az egyházaknak, mint megannyi magánintézménynek, kiadásai lesznek. Nem rejthetik a társadal milag hasznos cél retorikai követelése mögé azt a tényt, hogy saját iskoláikért majd anyagi áldozatokat is vállalniuk kell. A fentebb már szidalmazott fejkvóta ki tudja, milyen elv alapján kialakított számai – háttérszámítások nem készültek – távolról sem elegendőek az iskolák finanszírozására. Budapesten
