Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 5. szerda, a tavaszi ülésszak 34. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS (SZDSZ):
2043 Köszönöm. Felszólalásra következik Tamás Gáspár Miklós a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) TAMÁS GÁSPÁ R MIKLÓS (SZDSZ) : Elnök úr! Tisztelt Ház! Először is szeretnék Horváth Jószef képviselőtársam igen érdekes hozzászólásához néhány megjegyzést fűzni. Először is szeretném azt az igen érdekes nyelvtudományi és filozófiai újítását üdvözölni, amely szerint van nak ellenzéki szavak, mint például a paternalista kifejezés. Kétségkívül, hogy ezt majd a Magyar Tudományos Akadémiának a magyar nyelv végleges szótára megalkotásánál tekintetbe kell vennie. (Taps a jobb oldalon.) Na most, ami pedig a nézeteit illeti, amel yeket kifejtett, itt van egy fontos probléma, amely egyébként úgy látszik, hogy az utóbbi időben a kormánypárti szónokok stratégiájához tartozik. Ezt tapasztaltam az ő fölszólalása esetében, tapasztaltam Isépy államtitkár úr előadói beszédében, sőt tapaszt altam Palotás Jánosnak a világkiállítás ügyében elmondott beszédében is. Ugyanis ezek a beszédek gyakran hivatkoznak arra, hogy valamely álláspontot hányan támogatnak. Szeretném leszögezni – tisztelt Országgyűlés – , hogy egy állítás elismertsége és igazság a között különbség van. Egy állítás, amelyet kevesen támogatnak, lehet igaz. Szeretnék egy olyan eszmerendszerre utalni, amelyet egy bizonyos pillanatban csak 12 galileai halász támogatott, és a többség nem. (Derültség.) Na most, ettől függetlenül még lehe t igaz. Természetesen az is helyes, hogyha leszögezzük, hogy egy demokráciában természetesen fontos az, hogy egy nézetet hányan támogatnak, de helyes az, hogyha pontosak vagyunk e tekintetben, és amikor azt mondja Horváth József képviselőtársam, és más kép viselőtársaim is azt mondják, hogy az egyházak romokban hevernek, egy nagyon érdekes kérdést vetnek föl. Ez az érdekes kérdés az, hogy hogyan lehetséges, hogy 40 év egyházromboló kommunista politikája után a gyakorló vallásosság adatai Magyarországon hason ló a nyugati országokéival: körülbelül ugyanannyi gyakorló keresztény van Magyarországon, mint ahány a skandináv országokban, körülbelül ugyannyi hívő van, és körülbelül ugyanolyanok az attitűdök is az egyház politikai szerepével kapcsolatban, amelyek egyé bként nem esnek egybe mindig a vallásosság adataival. Hadd hívjam itt az önök figyelmét föl arra, hogy Lengyelországban, amely gondolom, vallási szempontból kifogás fölött áll, szemben hazánkkal, ott, a buzgó katolikusok Lengyelországában 67%a a lakosságn ak egy széles körű közvéleménykutatás szerint túlzottnak tartja az egyház befolyását. Ebből sem következik semmi, 67% tévedhet. Mindazonáltal azt kell mondanom, hogy ezek az érvelések, amelyek a közvéleményre hivatkoznak, soha nem precízek. Nekünk nem arró l kell meggyőznünk itt egymást – tisztelt Országgyűlés – , hogy hányan támogatnak bennünket, hanem arról, hogy az érveink jók. Na már most én a Szabad Demokrata javaslatok megalapozása tárgyában szeretnék önökhöz néhány mondatot intézni, közelebbről az álla m és az egyház elválasztása tárgyában. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a piarista öreg diákok és a Kormány elválasztása tárgyában (derültség a bal oldalon) , mert ezt majd a választók fogják megcselekedni az önök segítségével. Szeretnék részben a liberáli s előítéletekre is kitérni, ugyanis helyes, ha megpróbálok kihívást intézni a saját elméleti beidegződéseinkhez vagy ellen. Azt szoktuk ugyanis mondani, hogy az államegyház és a liberális társadalom nem fér össze. Ez nem igaz tisztelt Országgyűlés! Ez nem igaz. Van olyan liberális társadalom, amelyben van államegyház, ez – mint tudják – NagyBritannia, ahol a királynő a defensor fidei, a hit védelmezője címmel rendelkezik és ahol az anglikán egyház államegyház. Ennek a múltban meg is voltak a következményei , bizonyos köztisztségeket nem tölthettek be csak az államegyház tagjai. Tehát azok a kifogások, amelyek a padsorainkból felhangzottak, miszerint logikai ellentmondás van egy modern, liberális, alkotmányos demokrácia és
