Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 4. kedd, a tavaszi ülésszak 33. napja - Egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - BILECZ ENDRE, DR. (SZDSZ):
1978 Határozathozatal következik. Kérde zem az Országgyűlést: egyetérte a részletes vitára bocsátással? Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Kérem szépen, újra kell szavaznunk, többen vagyunk jelen. Újra figyelmet kérnék. Kérem letörölni a táblát. Tehát határozathozatal következik. Most kérem szavazatukat. (Megtörténik.) Köszönöm. Négy államtitkári szavazattal együtt 196 szavazattal, egyhangúan az Országgyűlés úgy döntött, hogy a javaslatot részletes vitára bocsátja. Egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdo nába adásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló javaslat általános vitájának folytat ása. Előző ülésünkön Bilecz Endre, Mizsei Béla, Hámori Csaba és Seszták László képviselőtársaim jelentették be felszólalási szándékukat. Megadom a szót Bilecz Endre képviselőtársunknak a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Dr. Bilecz Endre ( SZDSZ) BILECZ ENDRE, DR. (SZDSZ) : Tisztelt Ház! Elnök Úr! Magyarországon ma valamilyen furcsa új honfoglalás zajlik. Miközben mi az állam csúcsain, így az Országgyűlésben is a politikai és a gazdasági hatalom elosztásán vitázunk, addig a társadalom makacs gyanakvással figyeli küzdelmeinket, mert attól tart, hogy az állampolgárok millióit kihagyjuk, kifelejtjük valahogy ebből az új honfoglalásból. Nem egészen alaptalan ez a félelem, gondoltam egy hónappal ezelőtt, amikor a Parlament Gobelintermében az önko rmányzati bizottság egyik előkészítő vitája az önkormányzati tulajdoni törvény alapelveiről a megszokott eredménytelenséggel zárult. A sikertelen vita közben a Gobelinterem legnagyobb, az 1100 esztendővel ezelőtti pusztaszeri országgyűlést ábrázoló faliká rpitjára tekintettel próbáltam összehasonlítani egykori és mai honalapításunkat. A legfontosabb feladat akkor is, ma is annak eldöntése, kié legyenek az élet forrásait jelentő vagyontárgyak, a földek, a vizek, az épületek. S bá r a hajdani szeri gyűlés nem törvénykezett múltról, bár nem szavazott meg külön kárpótlást a korábban igazságtalanul elvett földek örököseinek, s bár Árpád fejedelem nem állított föl külön vagyonügynökséget, vagyonátadó bizottságokat, Pusztaszer törvénye a történelem tapasztalata szerint mégis maradandónak bizonyult. Azért bizonyult maradandónak ez a döntés, mert az akkor törvényt hozó fejedelem a hét vezér és 108 nemzetségfő a földet, a vizet, az épületeket, az élet forrásait az eredeti foglalás, a tényleg es birtoklás jogán a törzseknek, a nemzetségeknek, a családoknak, vagyis az akkori magyar társadalom élő, működő közösségeinek tulajdonába adta. Mai Országgyűlésünkben a Kormánynak, a hat pártnak, a 384 képviselőnek kellene olyan sarkalatos tulajdoni törvé nyeket alkotnia, amelyeket az egész társadalom elfogad, a magáénak érez, különben aligha lesz hiteles az igazi új honalapítás. A tulajdon alapja természetesen ma is a föld. A földek sorsa pedig rendezetlen még mindig ebben a nagy átalakulásban. Az önkormán yzati tulajdoni törvényjavaslat is csak a belterületi földek tulajdonviszonyait rendezheti, hisz a kárpótlási törvény miatt a külterületi földek tulajdonviszonyai a közeljövőben valamilyen módon változni fognak. Annál fontosabb az önkormányzati tulajdon, k ülönösen az önkormányzati földek jövőjének a rendezése. Ez ma is sarkalatos törvény,
