Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. június 3. hétfő, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szerencsejáték szervezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - NÉMETH BÉLA (FKgP):
1961 fellebbezésnek nincs helye. Ha a jogorvoslatra c supán bírói út marad, úgy elengedhetetlen a tételes és részletes törvényi szabályozás, hogy a bírósághoz a döntéshez megfelelő törvényi alap szolgálhasson. A jelenlegi javaslat szabályozása ugyanis kizárólag a szerencsejátékfelügyeletet, ezen keresztül az állam érdekeit védi, de egyáltalán nem tartalmaz garanciális rendelkezéseket a vállalkozók irányában. Úgy tűnik, hogy a törvényjavaslat csupán a szerencsejátékfelügyelet jogait kívánja törvényben szabályozni, a kötelezettségeiről, annak törvényi szabályo zásáról megfeledkezik. Szükségesnek tartanám annak törvényi szintű kimondását, hogy a szerencsejátékfelügyelet beszámolási kötelezettséggel tartozzon végzett munkájáról, az általa kötött szerződésről évente akár többször is, legalább az Országgyűlés költs égvetési, adó- és pénzügyi bizottságának, Ennek deklarálása biztosíthatná a koncessziós társaságot, a szerencsejátékszervezőt az adminisztráció diktatúrájával szemben. Nem kellően szabályozott a szerencsejátékfelügyelet döntései, határozatai elleni jogor voslati út. A jogorvoslati út kérdésének vizsgálatánál nem elhanyagolható az a tény, hogy a tisztelt Ház még nem fogadta el a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, ezért ma még nincs törvényi alapja az államigazgatási felügyelet alatt álló, működő szerencsejátékfelügyelet által hozott döntések megtámadásának. További tisztázatlan kérdés, hogy a szerencsejátékfelügyeletnek bírságolási joga van, ez ellen miért nem lehet akár jogalap, akár az összegszerűség kérdésében jogorvoslattal élni? A javaslat szerint ugyanis a szerencsejátékszervező teljesen ki van szolgáltatva a szerencsejátékfelügyeletnek. A törvényjavaslat 12. §a feltétlenül kiegészítendő a jogorvoslat megengedésének szabályával. A szerencsejátékfelügyelet sem lehet tévedhetetlen, melyn ek döntései megváltoztathatatlanok. Egy jogállamban meg kell, hogy legyenek az erre vonatkozó szabályok. Ilyen lehet például a polgári eljárásokból átvehető ideiglenes intézkedés intézménye, amelynek alapján ugyan a szerencsejátékfelügyelet döntése azonna l végrehajtható, azaz a bírságolástól a tevékenység eltiltásáig minden alkalmazható, de a döntés ellen egy bírói testületi döntés ezzel ellentétesen is állást foglalhat: a szerencsejátékszervezőt rehabilitálhatja, más szóval döntését testületi határozatta l megváltoztathatja. A törvényjavaslat 30. § (4) bekezdésének utolsó mondata a nyereményalap felhasználásával kapcsolatban igen kevés rendelkezést tartalmaz. Véleményem szerint nem elegendő a jövedelemelvonás mértékének pontos törvényi meghatározása, legal ább annyira fontos az így keletkező költségvetési aktívák felosztása, újraelosztási céljainak törvényi meghatározása is. Feltétlenül szükséges a most tárgyalás alatt levő törvénytervezetben tételesen meghatározni az alábbi közérdekű célokat: gyermek- és if júságvédelem, szenvedélybetegségek megelőzése és gyógyítása, a közbiztonság tárgyi és személyi feltételeinek javítása, különös tekintettel az illegális szerencsejáték elleni küzdelemre; sporthoz kapcsolódó szerencsejátékoknál a sport, lóverseny fogadásánál a versenylótenyésztés támogatása, a szabadidő kulturált eltöltését szolgáló, az ezt elősegítő intézmények támogatása. Ezzel összefüggésben törvényi szinten kell szabályozni a különböző célok támogatására képződő alapok képzési módját, százalékos arányait a bruttó jövedelemhez viszonyítva, így a törvényjavaslat 3. fejezete nemcsak a szerencsejátékszervező adózásáról szólna, hanem a másik oldalról tartalmazná az adót beszedő állam kötelezettségeit is. Az alapok képzésénél az állam érdekében ezen túlmenően f igyelembe kell venni az önkormányzatok működéséhez szükséges anyagi igényeket is, ennek érdekében önkormányzati célra is létre kell hozni egy külön alapot. Az sem lehet vita tárgya, hogy az így képzett pénzalapokat csak egy nyilvánosan meghirdetett, egyért elműen és pontosan meghatározott pályázat eredményes pályázói között lehet testületi döntéssel felosztani. Ehhez kell törvényben meghatározni a konkrét célokat, a képzendő alapokat, azok felosztásának módját és mértékét.
