Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 29. szerda, a tavaszi ülésszak 31. napja - A világkiállítás Budapesten, 1996-ban történő megrendezéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - BETHLEN ISTVÁN (MDF)
1917 a főpolgármester szájából sem hallottunk olyan mondat okat, amelyek arra engednének következtetni, hogy a polgármester vagy a budapesti közgyűlés többsége semmilyen körülmények között nem lenne hajlandó a világkiállításban részt venni. És ugyanez nem hangzott el itt a Házban sem azok részéről, akik többségükb en érveiket fölvonultatva mégis azt mondták, túl nagy lenne a kockázat a világkiállítás megrendezésére, legalábbis úgy, ahogy jelen pillanatban ezt a Kormány javasolja. Tehát kompromisszumot kell kötni. Egy igazi, jó kompromisszumot. Nem tehénkereskedelmet . Hol lehetnek ennek az igazi jó kompromiszszumnak a legfőbb pontjai? A halhatatlan kabarettista Darvas Szilárd szavaival élve, miután a többiek szellemesek voltak, én rövid szeretnék lenni, tehát nem tudok minden pontra kitérni, a legfontosabbakra szeretn ék csak. Kuncze Gábornak tökéletesen igaza van, hogy ezt a világkiállítást nem lehet mint egy központi nagyberuházást megrendezni. Tökéletesen igaza van. És tökéletesen igaza van neki és mindazoknak, akik azt mondják, hogy ezt a világkiállítást kizárólag v állalkozói alapon lehet megrendezni. Ebben igaza van Ungár Klárának, és ebben igaza van a főpolgármesternek és mindenkinek. De nagyonnagyon sokan ugyanezt mondják hónapok óta a kormányzópártok részéről is. Tehát igenis lehet kompromisszumot kötni. Most sz emélyes véleményemet kell mondjam, mert nem tudtam egyeztetni a pártommal, tekintettel arra, hogy valóban azokra reagálok, amelyek eddig elhangzottak, azokra az érvekre. Meggyőződésem – személyes meggyőződésem – , hogy egy állami hivatal képtelen egy világk iállítás levezénylésére. Már ez a csodálatos újmódi magyar szó mutatja: levezénylés és vállalkozás és piaci magatartás egymással teljesen összeegyeztethetetlen fogalmak. Tehát ne várjunk csodát. Amit ez a hivatal mostanáig nem tudott letenni a Parlament as ztalára, azt sokkal jobban szeptember 30áig sem fogja letenni a Parlament asztalára, az ország asztalára. Ne innen várjuk a csodát. Várjuk a csodát onnan, ahonnan lehet, ami ma többszörösen, Király Zoltántól, Parlamentünk elnökétől, Szabad Györgytől és má soktól kifejezésre juttattatott, a nemzeti összefogástól. Várjuk attól, hogyha amerikai példára, nyugateurópai példára létrehoznánk egy döntésjoggal nem rendelkező tanácsadó grémiumot, egy Proponenting Commiteet az ország legjobbjaiból, mind a hat pártba n vannak olyan emberek, akik ebben részt tudnának venni. A magyar bankéletben, a magyar gazdasági életben rengeteg kitűnő szakember van, aki ebben részt tudna venni. És, urambocsá', bevonhatnánk a külföldi szakértőket, mert ilyenek is vannak. És hogy még t ovább menjek, esetleg bevonhatnánk egy Peter Youberokot, aki az egész világ próféciálása ellenére a Los Angelesi olimpiát eredményesen az olimpiák történetében először megrendezte. Gondoljuk meg, egy jól fizetett profi mindig sokkal olcsóbb végső fokon, mint egy rosszul fizetett vagy legalábbis relatívan rosszul fizetett államhivatalnok. Mert az államhivatalnok nem ért a piachoz, nem ért a vállalkozáshoz, nem ez a feladata. Ha vállalkozói alapon rendeznénk meg az expót, akkor az államháztartás megterhelés e is lényegesen kisebb lenne. Természetesen kell egy lágymányosi hidat csinálni, de például az utak, az autópályák nagy részét természetesen lehetne koncesszióalapon külföldi cégekkel, és nem föltétlenül turnpaik – nem föltétlenül olasz, nem föltétlenül o sztrák módra útvámmal, hanem esetleg azon az alapon finanszírozni, hogy egy bizonyos részt az út mindkét oldalán megkapjanak, és ott hoteleket és bevásárlócentrumokat létesíthessenek. Ezt is meg tudnánk tenni. Tehát lényegesen tudnánk az államháztartásra h áruló nehézségeket csökkenteni. Most jön Juhász Pál nagyon fontos érve: nagyonnagyon fontos. Ne legyen túl nagy a nyugati tőke beáramlása, ne legyen túl nagy a Nyugat gazdasági pozíciója Magyarországon. Nem akarom ezt az érvet nevetségessé tenni, nagyon k omolyan veszem, de hadd mondjak egyet. Amikor Amerikában egyetemen tanítottam, diákjaim nagyon sokat kérdezték, hogy borzasztó, borzasztó, mi lesz az amerikai gazdasággal, 15%a van már külföldi kézben. Én ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy a századford ulón, amikor az Egyesült Államok Angliát leelőzte mint a világ első gazdasági hatalma, akkor az amerikai gazdaság több mint 50%a volt külföldi kézben, többek között osztrák – magyar tőke is volt ott, és kívánom az Egyesült Államoknak, hogy ismét elérjék ezt az arányt, mert akkor a
