Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ)
1661 hinni: épp olyan zsarnokság hívőket ateista inté zmények fenntartására kárhoztatni, mint ateistákat egy egyházi intézménynek felvirágoztatására kényszeríteni. Az idézeteknek többnyire két élük van. Kár lenne az egyik élüket politikai és ideológiai okokból kicsorbítani. El kell ismernem, Fodor Gábor képvi selőtársam ügyesen forgatja kétélű érveit. Fürge elmejátékkal menekül ki az egyoldalúság vádja alól, amikor felvázolja egy ideálisan, államban megvalósítható autonóm egyház intézményi és vagyonbéli kereteit. Amikor ezt tette, bizonyára szeme előtt lebegett , hogy volt ilyen autonómia a magyar történelemben is, például a hazai református egyházaknak – hogy most más felekezeteket ne említsek. Ha 1948ban szét nem zúzzák, talán mára kiforrta volna magából a magyar történelem szerves építkezése minden egyház szá mára ezt az autonómiát. Amit a katolikus egyház számára éppen a Fodor Gábor által felhívott Eötvös József szorgalmazott leginkább megvalósítani. Biztos vagyok benne, hogy Fodor Gábor képviselőtársam éppen úgy tudja, mint e Házban a legtöbben, hogy miért fe neklett meg ez a nemes akarat. Igaza van képviselőtársamnak: 40 év történelmi hozadékát nem söpörhetjük el egy tollvonással. De ezer esztendő szerves építkezését sem helyettesíthetjük egy tetszetős utópiával. Tisztelt Ház! Az általam nagyra becsült képvise lőtársam felidézte egyházi autonómiával mint megvalósítandó céllal magam is egyetértek. A társadalmi gyakorlat hétköznapi gödreiben bukdácsoló tapasztalataim viszont meggyőződéssel mondatják velem, hogy az általa felvázolt teóriának sokkal több a feneketle n kútja, mint azt első pillanatban képzelni merészelnénk. A magam részéről meggyőződéssel vallom, hogy a tisztelt Ház által vitatott törvénytervezet apróbb módosításokkal a legbiztonságosabban szolgálja azt a célt, amelynek végpontján a minden felekezet ál tal óhajtott egyházi autonómia megvalósulhat, és a társadalom minden tagjának a lekiismereti szabadsága érvényesülhet. Ezért ajánlom a törvénytervezetet képviselőtársaimnak is elfogadásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Dornbach Alajos ) : Köszönöm szépen. Következik Iványi Gábor képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségétől. Felszólaló: Iványi Gábor (SZDSZ) IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtá rsaim! Olyan feladatunk van, ami hazánk történelme során csak nagy ritkán adatott, hogy az önkény felszámolódása után egy független ország alapjait rakhatjuk le. E patetikusnak tűnő kijelentés egyszerre beszél dolgunk erőnket meghaladó nehézségéről és arró l is, hogy ezt a megbízatást csak mint megtiszteltetést kezelhetjük. Ebben a Parlamentben már csak szabadon választott képviselők ülnek, akik talán eltérő érveléssel, de becsületesen törekszenek a rájuk rótt feladatot megoldani. Ezért illő, hogy egymást ti sztelettel hallgassuk, és a tárgyalt kérdéseket korrekt emberekként őszintén, higgadtan és lehetőség szerint nyíltan minden oldalról megvizsgáljuk, és egymást ne bántsuk személyeskedő megjegyzésekkel. Az előttünk fekvő törvénytervezet a múlt egyik kiemelt bűnének orvoslását célozza, egyben azonban kísérletet tesz arra, hogy a társadalom egy kivételesen meghatározó elemét, az egyházakat a törvényjavaslat előkészítőinek szándékai szerint cselekvési helyzetbe hozza. Hadd foglalkozzam néhány részlettel, mint le lkipásztor is, tisztelettel, de a tisztánlátást is segíteni akarva. Különösen az indoklás hangoztatja több helyen, hogy a javaslat célja, alapelve a működőképesség biztosítása. E kérdésnél három szempontot kell megvizsgálnunk. Egyrészt: az egyház akkor műk ödőképes, ha ennek anyagi és más feltételeit maga képes biztosítani, ha ez kívülről történik, akkor az egyház működtetett.
