Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter:
165 CSÉPE BÉLA, a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ennek a törvénynek vitájában a költségvetési bizottság nevében két alkalommal kifejtettem a kiemelt kérdésekben véleményünket. A benyújtott újabb módosító indítványokkal kapcsolatos véleményünket írásba foglaltuk, és nem tartjuk szükségesnek, hogy most a plénumon ezt még elmondjuk. Köszönöm szépen. ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Kiss Gyula mi niszter úr, a napirend előadója kér szót. Ő következik, megadom a szót. Dr. Kiss Gyula munkaügyi miniszter válasza KISS GYULA, DR. munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tekintettel az idő előrehaladottságára, valamint a bizottsági vélemények részlet ező voltára, én azt gondolom, hogy részletezően az egyes képviselői indítványokra kiterjedően szükségtelen foglalkoznom, jelen esetben a törvénytervezettel, illetve az ahhoz kapcsolódó módosításokkal. Szabadjon azonban néhány olyan alapvető kérdésre utalno m, amely nagyon sok képviselői indítványban megjelent, illetőleg amely kérdések főbb támaszkodó pontjai e törvénytervezetnek. Magának a törvénytervezetnek az általános és a részletes vitája személy szerint őszinte örömmel töltött el, mert én ebben a Parlam entben talán most először éreztem azt, hogy pártbéli állásra és politikai hovatartozásra tekintet nélkül valódi konstruktivitással közelítettek a képviselők az előterjesztett törvénytervezethez. Feltehetőleg ennek alapvető indoka az, hogy valamennyien átér eztük ennek a törvénynek, ennek a törvénytervezetnek a társadalompolitikai súlyát és azt a jelentőségét, amely a kérdéskört kezelni hivatott. Én azt gondolom, hogy maga a foglalkoztatáspolitika, ha mégoly koncepciójában jó is a törvénytervezet, amely jelen pillanatban Önök előtt fekszik, önmagában képtelen arra, hogy a tulajdonviszonyok átalakítása kapcsán, illetőleg a gazdaságszerkezet átalakítása kapcsán dömpingszerűen jelentkező munkanélküliséget kezelni tudja. Túl a foglalkoztatási törvényen, ennek a ke zelhetőségéhez nyilvánvalóan szükség lesz egy koncepcionális gazdaságpolitikára, egy átalakított társadalombiztosítási rendszerre és egy jól kimunkált adózási rendszerre is. De ebbe az egységes körbe illesztve maga a törvény feltétlenül jelentős szerepet j átszik az említett kérdés kezelésében. Én azt gondolom, ha a törvény mégoly jó is, és koncepcionálisan kidolgozott is, önmagában semmit nem ér, ha megfelelő anyagi erőforrás nincs mögötte. Természetesen itt én is a járulékfizetés kérdésére gondolok. Jólleh et egyenesben ilyen indítvány Önöktől nem érkezett, amely megkérdőjelezte volna a járulékfizetést, mint pénzt, van azonban olyan képviselői indítvány, amely azt indítványozza, hogy a járulék fizetésének kezdő időpontja 1992. január elseje legyen. Ez ha nem is egyenesből, de direktből tulajdonképpen ugyanezt jelenti, vagyis a járulékfizetés elvetését, hiszen a törvénytervezet 1991. július elsejétől írná elő a járulékfizetési kötelezettséget. Mint jól tudjuk, ez 2%ban lett összesen megállapítva, melyből 1,5%ot a munkaadók, 0,5%ot a munkavállalók fizetnének. Szabadjon itt arra utalnom, hogy ez már egy kompromisszumos szám a Kormány részéről, hiszen a Kormány eredetileg 4%ban gondolkodott, és éppen az egyeztető eljárások eredményeképpen és egyéb tényezők meg jelenése eredményeképpen jutottak el a 2%ig. Említés történt arról, hogy a Szolidaritási Alapot a költségvetésből elkülönített 9 milliárd forinttal elindítottuk. Ha 1991ben gondolkodunk csupán és csak abban, hogy munkanélküli járadékot kell fizetni, ez a z összeg akkor is durván egy félévre lenne elegendő. Nem lehet vitás tehát az, ha garantálni kívánjuk erre az évre, hogy a munkanélküli járadék fizethető legyen, akkor a Szolidaritási Alapba további 89 milliárd forint szükségeltetik. Ezért életveszélyes m egítélésem szerint az a képviselői indítvány, amely ennek a fizetését 1992. január elsejére odázná el. Nyilvánvaló, hogy ez az állapot tarthatatlan, de tarthatatlan az az indok is, amelyre hivatkozással ez a képviselői indítvány
