Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 21. kedd, a tavaszi ülésszak 28. napja - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÓZSA FÁBIÁN, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - CSURKA ISTVÁN (MDF)
1638 – egyeduralkodó helyzetbe került. Levették a kereszteket és a hiszekegyet a falakról, és helyükbe azoknak a gengsztereknek a képeit rakták, akik az iskolákat elvették az eg yházaktól. (Taps a jobb oldalon.) Már az óvodában meg kellett ismerkedni a tömeggyilkosok dicső életével. De a legnagyobb erkölcsi és tudati kártétele az idealizmus és az eszmények nélküli, egyöntetűen államszolga nevelési rendszernek nem az volt, hogy dia lektikus materializmusra akarta nevelni az embert, és meg akarta fosztani nemzeti önazonosságától, hanem az, hogy az emberi egyenlőség hangos hirdetése közben erőszakkal, korlátozással, vagyontól való megfosztással, a társadalomban addig betöltött szerepek elvonásával, betiltásával és mindenekelőtt hazugsággal és manipulációval két részre osztotta a közösségeket. Az uralkodó államvallást elfogadó, abba beleilleszkedő ateista és marxizáló rétegeket kikiáltotta tudományos gondolkodásúaknak, és akibe csak lehe tett, beleoltotta annak ostoba fölénytudatát. Mígnem a társadalom másik részében, a nagyobbikban – amelyik sok nehézség árán is ragaszkodott a hitéhez – egy kisebbrendűségi tudatot igyekezett kifejleszteni. A hívő embert itt – noha a törvények előtt egyenl ő volt, és ezt minden állami ünnepen kinyilvánították – , tehát a hívő embert itt maradinak, tudománytalannak, esendőnek állították be, akit csak azért tűr el és tart el a társadalom, mert a tudományos világnézetűek türelmesek és megértőek. Megértik, hogy n ekünk még nem sikerült kinőnünk őseink hitéből, mert mi gyarlók vagyunk. Ennek a gondolkodásnak, sajnos, még ma is vannak nyomai. Olyan világ volt ez, amelyben a párttitkárok bacchanáliában végződő vadászatokon fá tyolos szemmel vallották be egymásnak, hogy az édesanyjuk még templomba jár, de ők megértik ezt, sőt a békepappal is jól kijönnek, mert az is meg tudja inni a magáét. (Derültség és taps a jobb oldalon.) Ez volt az igazi züllés, és ebben az is benne foglalt atott, hogy a vagyonelvétel jogos volt – tulajdonképpen! Mert mi, mi materialisták haladók – vagy ahogy ők mondták: halladók – jobban ki tudjuk (derültség és taps) használni ezeket az épületeket. Ennek a gondolkodásnak, sajnos, még itt vannak a nyomai. Ami kor a törvény kapcsán itt egyesek az egyházak szükséges és melegen ajánlott önkorlátozásáról beszélnek – ami egyébként magától értetődik, lévén ez keresztény és keresztyén alapelv – , amikor az egyházak ingatlanaiban jelenleg működő intézmények érdekeit csa k azért tartják előbbvalónak, mert azok jelenleg működnek, amikor a törvényben akarvaakaratlan meglévő reprivatizációs elemet és igazságtételi szándékot az egyházi vagyonban jelenleg működő intézményekkel szembeni igazságtalanságnak igyekeznek beállítani, és hallani sem akarnak ezen intézmények ugyancsak szükséges, de az ő elveikből nem mindig következő önkorlátozásáról, akkor bizony ennek a materialista, marxista felsőbbrendűségérzetnek a továbbéléséről kell beszélnünk, amely sajnálatos kísérőjelensége r észleges rendszerváltásunknak. Ugyanakkor ez antidemokratikus gondolkodás és magatartás. Az egyházakat nemcsak azért felesleges önkorlátozásra inteni, mert enélkül is ezt teszik, hanem azért sem, mert ezzel csak az éppen e törvényben megfogalmazott jogérvé nyesítésüket lehet korlátozni. Tudvalévő, hogy éppen egy ilyen tulajdont átíró és a használatban is változást jelentő törvénynek mennyire nehéz érvényt szerezni, hogy mennyi lehetősége van a jelenleg birtokon belül lévőnek és a különböző ellenérdekelt szer vezeteknek akár az időhúzásra, akár a különböző kibúvók révén a tényleges változás megakadályozására. Ha tehát most csak és kizárólag az egyházak, a jogos tulajdonosok önkorlátozására szólítunk fel, ugyanakkor nem tesszük meg akár az önkormányzatokkal szem ben is, amelyek nagy része szintén nem tulajdonosa ezeknek az ingatlanoknak, hanem csak a használati jogot birtokolja, de mint falakon belül lévőnek, ezer más gonddal is küzdő önkormányzatoknak az önkorlátozásra intését, akkor nem bátorítjuk, hanem éppen e llenkezőleg, akadályozzuk a törvény által elindítani kívánt folyamatokat. Ez pedig társadalmilag az összességet illetően káros, mert egyet világosan kell látni, tisztelt Országgyűlés! Ez a törvény hatását és a társadalomban előidézendő mozgását tekintve al apvetően kulturális jellegű törvény. Eredményeként fokozatosan kibővül a mainál sokkalta tagoltabb, a nagy történelmi egyházaink arculatára támaszkodó hivatástudattal megáldott oktatási rendszer, a szociális
