Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 20. hétfő, a tavaszi ülésszak 27. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - VARGA ZOLTÁN (MDF)
1626 iskolai és diákott3honi ellátásáról, továbbá a fogyatékosság megállapításához szükséges szakértői tevékenységről köteles gondoskod ni a megfelelő önkormányzat." Itt a változtatásom arra irányul, hogy szeretném elhagyni ebből a paragrafusból azt a kitételt, ami szerint "a többi gyermekkel, tanulóval együtt nem foglalkoztatható". Ehelyett én csak fogyatékosságról beszélek. Logikám a köv etkezőre épül. A kötelező feladat ne a foglalkozás keretére irányuljon, hanem a speciális ellátás, fejlesztés lehetőségeinek biztosítására vonatkozzék. Nagy vita van szakmai berkekben is arról, hogy lehete arról beszélni, hogy fogyatékosság. A mai időkben az az elterjedt megfogalmazás, hogy speciális nevelést igénylők köréről beszélnek. Ez a gondolat nagyon szimpatikus, de én is gondolkoztam rajta, hogy mennyiben fedi ez azt a kört, amire én gondolok. Itt van a kezemben Illyés Sándornak, a Bárczi Gusztáv G yógypedagógiai Főiskola főigazgatójának egy kimutatása, vagyis egy ilyen írása, amely ehhez a törvényhez kapcsolódik. Ő speciális oktatásról beszél, és felsorolja a speciális oktatást igénylők csoportját. Én szeretném, hogyha megmaradnánk a fogyatékos kife jezésnél, ugyanis a kezemben tartom az elszántan meghirdetett rokkantak évtizedéről szóló dokumentumot, amely dokumentum kitér arra, hogy egy egységes nyelvhasználatot vezet be, és különféle gyógypedagógiával, fogyatékossággal kapcsolatos fogalmakat tisztá z. A fogyatékosság a következőképpen szól itt. "Fogyatékosság: bármilyen korlátozottság vagy hiányosság, amely gátolja valamely tevékenység emberileg normálisnak tartott módú és mértékű végzését." Azt hiszem, hogy ebben eléggé sok minden benne van, és talá n megbocsátja nekem Illyés Sándor, hogy erre hivatkozva nem osztom azt a véleményét, amit itt ő előtár. Ha speciális oktatásról kellene beszénünk, akkor én azt természetesnek érzem, hogy nemcsak fogyatékosságra terjed ez ki, hanem egy szélesebb körre is. G ondolok itt például az etnikai kisebbségekre, vagy akár más, eltérő vagy speciális nevelést igénylők körére, akár matematikai zsenikre, zenei zsenikre, vagy akár külön sportképzésben részesülőkre is. Tehát attól félek, hogy ha a fogyatékosság fogalmát nem tisztázzuk, és nem tisztázzuk az e fogalomkörbe tartozó más fogalmakat, akkor tulajdonképpen nem fogjuk tudni meghatározni azt a konkrét kört, aminek a segítésére szükségünk van. Tehát ezért kérem a tisztelt Házat, hogy módosító indítványaim közül ezt a ha rmadikat is fogadja el, és fogadják el úgy, ahogy én fogalmaztam, tehát hogy fogyatékos gyermekek ellátásáról való gondoskodás. Zárómondatként még szeretném elmondani, hogy miért tartom fontosnak mindezeket. Történelmünk során igen keveset foglalkozott a P arlament a fogyatékosság kérdésével. Először 1790ben került terítékre a pozsonyi diétán, majd – nézzék meg, hogy mekkora időhatár – 1963ban Bárczi Gusztáv volt az, aki ezt a kérdést felvetette. Majd megint ugorhatunk egy hatalmasat. 1989ben a szociális és egészségügyi bizottság foglalkozott ezzel a kérdéssel, de nem oldotta meg. Az én módosító indítványaim – biztos vagyok benne, hogy – nem fognak végleges megoldást jelenteni, de valamiféle folytonosságot szeretnék ezzel elindítani, hogy ez a kérdés megfe lelő helyre és megfelelő szintre kerüljön. Ezért kérem önöket, hogy az országunkban sajnálatos módon egyre nagyobb számban lévő és egyre nagyobb számú fogyatékosok érdekeit is megfelelő módon törvényi szabályozásokkal támogassuk. Köszönöm szépen a figyelmü ket. (Taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Szólásra következik Varga Zoltán képviselő a Magyar Demokrata Fórum részéről. Felszólaló: Varga Zoltán (MDF) VARGA ZOLTÁN (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ilyen késői időpontban hálátlan szerep szólni egy olyan területről, mint a magyar kultúra, a magyar könyvtárügy. Sajnos azonban szomorúan tapasztaltam, hogy bizottságunk,
