Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 20. hétfő, a tavaszi ülésszak 27. napja - A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ)
1618 államnak legkevésbé. De ugyanakkor lehetetlen is. Hadd hivatkozzam arra, hogy ezt nem most találtuk ki. Én magam évekkel ezelőtt, egy olyan időszakban, amikor az "irányítás" szent szónak számított, többször is elmondtam, leírtam, kimo ndtam, hogy a közművelődés irányítása humbug. Ha a hivatal beavatkozik a lakosság művelődésébe, egyetlen dolgot elérhet, hogy tudniillik elsorvaszthatja, de valójában irányítani nem tudja. E gondolatok jegyében született meg a kulturális bizottságban egy ú j szöveg, amelyben nem szerepel az irányítás elve és maga a szó sem, hanem megmarad a szakmai szolgáltatásnál, támogatásnál, összehangolásnál. Így viszont egyhangú szavazással fogadtuk el, nemcsak az aláíró Néppárt képviselői, hanem valamennyié. Úgy vélem, hogy az ottani szavazással létrejött konszenzus bizonyító erejű. A helyi művelődés fontos része a nemzeti kultúrának. Kérem az Országgyűlést, támogassa a módosított módosító javaslatot. (Kis taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Most következik Szigethy István felszólalása a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Kérem. Felszólaló: Dr. Szigethy István (SZDSZ) SZIGETHY ISTVÁN, DR. (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatnak egy olyan kérdésével kívánok foglalkozni, amely megval ósulása esetén a munkaügyi bíróságok összeomlásával fenyeget, és amely valamennyi munkavállaló jogbiztonságát veszélyezteti. Miről van szó? A törvényjavaslat dzsungelében elég nehéz megtalálni a polgári perrendtartás egyik rendelkezésének módosítását a 48. szakasz alatt. Mit tartalmaz ez? Az olyan munkáltatónál felmerült munkaügyi vitában, amelynél munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, a jogosult közvetlenül fordulhat keresettel a munkaügyi bírósághoz. Az indokolásnak az egyébként teljesen reális problém afelvetést tartalmazó része a következő: a gazdasági társaságok, kisvállalkozások számának növekedésével, továbbá azon munkáltatóknál, ahol a szakszervezet, munkahelyi szervek hiányában munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, a munakügyi viták számának nö vekedése a fővárosimegyei önkormányzatok mellett működő munkaügyi döntőbizottságok ügyforgalmát oly mértékben megnövelte, hogy az önkormányzatok dolgozóinak munkaügyi vitáját intéző döntőbizottságokhoz a továbbiakban e tömeges munkaügyi vitás ügyek intézé se nem utalható. Az általános vitában foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy az Alkotmány 57. szakasz első bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy az eljárási jogok is egyenlőek. Nem le het olyan törvényt meghozni, amely szerint valaki egyfokú bírósági perorvoslatban részesülhet vagy kétfokúban. Kétféle eljárás attól a véletlentől függően, hogy vane az adott munkahelyen döntőbizottság vagy nincs, az Alkotmány megsértése nélkül nem rendel hető el. Sokkal lényegesebb azonban ennek a tényleges hatása. Nyilvánvaló, az Alkotmányra mindenkinek oda kell figyelnie, azonban az adott javaslat hatásában rendkívüli veszélyeket hordoz magában. Nemrégiben Palkovics Imre drámai erejű felszólalásában ecse telte a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetét. Az ő felszólalásának lényegi része az volt, hogy a szakszervezetek, a munkavállalói érdekvédelemnek a jelenlegi, meglehetősen kaotikus állapota mellett, nem képesek ellátni a megfelelően hatékony érdekvédelm et. Ez így igaz. Ezen túlmenően azonban mi a tényleges helyzet még? A gazdasági átalakulással, a növekvő munkanélküliséggel, az inflációval, egyéb körülmények mellett is, a munkavállalók meglehetősen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ehhez járul az is, h ogy bizonyos direkt politikai hatások is érvényesülhetnek. Nemrégiben olvastam Kónya Imrének az egyik nyilatkozatát a Magyar Hírlap május 8ai számában, amelyben
