Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
16 Megjegyzem, hogy a teljes reprivatizáció sem jelentene ennél jobb megoldást az említett kör számára, tehát annak a néhány ezer, a fenti birtokmértéket akár k isebb, akár nagyobb mértékben meghaladó körnek, ugyanis az akkori földtulajdonok egy része – és ez egy kicsit elsikkad a szenvedélyes vitákban – akár gyárépítés, akár lakótelepépítés, akár bármilyen jogszerű autópályaépítés és egyéb infrastrukturális ber uházás miatt ma már nincs meg. Arról nem is beszélve, hogy a reprivatizációs elv elfogadása esetén olyan parttalan és olyan fékezhetetlen pereskedéssorozat kezdődhetne, mint amilyen 1945től az úgynevezett lóazonosítási pereknél – tisztelt idősebb képvisel őtársaim előtt nyilván ismert. Több volt tulajdonos is állíthatná ezt így, ugyanis tulajdonjogát ugyanarra a földterületre nézve. Ez esetben pedig valóban rendezetlenül maradnának például a kitelepített magyarországi németek igényei. A tőlük 1945ben elvet t földeken ugyanis 1949ig helyenként több tulajdonos is váltotta egymást. Ha az 1949es volt tulajdonosoknak teljes tulajdont adnánk, vajon miképpen rendezhetnénk a korábbi volt tulajdonosok, németek hasonló igényeit. Már csak ezen okoknál fogva sem tudná nk törvényjavaslatunk alapkonstrukcióját teljesen a reprivatizációs elvhez kötni. A javaslat az önkéntes társuláson alapuló szövetkezetek önállóságát, gazdálkodási lehetőségeinek bővítését szolgálja azzal, hogy módot ad a termőföld kiadása ellenében a kárp ótlási jegyek privatizációs célú felhasználására. Most ígéretet teszek a tisztelt Parlamentnek a Kormány nevében, hogy lehetőleg még ennek a törvényjavaslatnak a megvitatása során, tehát annak elfogadása előtt, amennyire a Kormány lehetőségei ezt megengedi k, és a tisztelt Országgyűlés kapacitása is lehetővé teszi, az új szövetkezeti törvényt a Kormány be fogja terjeszteni, amelyből nyilvánvaló lesz a kérdés végleges, ettől a kárpótlási tulajdonrendezéstől független megoldása és annak iránya, hogy mit képzel ünk el mi szövetkezetként a jövőt illetően. Tisztelt Országgyűlés! A termőföld iránti igényekkel kapcsolatos eljárás a mezőgazdasági termelés folyamatosságának és zavartalanságának érdekeire is figyelemmel, fokozott gyorsaságot, operativitást és széles kör ű helyi ismereteket igényel. Ezt a körülményt, vagyis az igények áttekinthetőségét és gyors rendezését szolgálják az ilyen igényeknek a kárpótlás iránti kérelemmel egyidejűleg történő bejelentésére, valamint a vételi jog záros határidőn belüli érvényesítés ére vonatkozó szabályok. A földkijelölés kérdésében döntő háromfős bizottságok széles körű önállósággal rendelkeznek, nyilván a helyi igények és ismeretek birtokában vannak. Az általuk választott munkamódszerrel bármilyen más intézményesült szervezetnél al kalmasabbak lehetnek a feladatok, az érdekeltek közötti megállapodás konkretizálására. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, higgyék el nekem, hogy a jelen javaslat szakmai jogszabályszerkesztési munkálatainál, ennek a javaslatnak most már hosszabb múltra vis szatekinthető politikai egyeztető tárgyalásai során, amelyek nem könnyű órákat jelentettek a munkatársaimnak vagy nekem és a résztvevőknek természetesen, akár mint magyar állampolgár, akár mint felelős igazságügyminiszter, legalább annyira átérzem azt, ho gy a magyar közgondolkodásban, a közvéleményben és a közhangulatban mennyire magasra csapnak az indulatok, ha a földkérdés szóba jön. Mindannyiunk felfokozott várakozásában a magyar történelemnek egy tragikus sajátossága is tükröződik. A földkérdés szinte konstanssá vált állandó megoldatlanságáról van szó. Tulajdonképpen közel 500 éve már, hogy gyűltek és gyülemlenek a magyar paraszti tudatban a földosztással kapcsolatos elvetélt vágyak keserű élményei. A földkérdésnek a magyar politikai reformokon és forra dalmakon mindig túlhúzódó megoldatlansága már többször leszakította a parasztságot a progresszióról, ez mindig nemzeti tragédiához vezetett. A jelen kárpótlási törvényjavaslat előterjesztésével kapcsolatos történelmi felelősséget átérezve ezért már most íg érem, hogy még az idén tavasszal egy olyan általános, átfogó állami kárfelelősségi
