Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 11. hétfő, a tavaszi ülésszak 3. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÁVÁSSY SÁNDOR, DR. (FKgP)
148 specifikuma. Akkor sem szűnik meg, ha a tulajdonost választják el tulajdona tárgyától, mint az ötvenes években, amikor hat óra haladékkal kellett hátrahagyniuk javaikat az üldözötteknek, vagy kitelepítették, internálták, és nádat aratni a Hortobágyra vitték őket, vagy mint a Kádárkorszakban megváltást kényszerítettek rájuk. És akkor is rendületlen, ha a tulajdontárgyat ragadják el, legyen bár az agresszor magánszemély, bűnszövetkezet, a v agyonos osztályok kifosztására létrehívott politikai szervezet, párt, vagy akár olyan nagy múltú intézmény, mint az elvtársak által működtetett magyar állam. Nem kell tovább sorolni, mert így is nyilvánvaló, amit erőhatalommal vettek el, amitől önkényesen fosztottak meg bennünket, az a nemzetközi jog szerint is a mienk, használja bár tsz, állami gazdaság vagy más gazdasági szervezet. Mindebből és a fentiekben idézett – hangsúlyozom – nemzetközileg is elismert jogszabályokból kiindulva kétségbe vonom, hogy b árkinek is joga volna olyan rendszabályokat alkotni, amelyek ránk, tulajdonosokra nézve sérelmesek, bennünket hátrányos helyzetbe hoznak, diszkriminálnak. Márpedig az előttünk fekvő törvénytervezet hemzseg az ilyenektől. Ilyen például a törvénytervezetnek az a törekvése, amely bennünket a tulajdonos pozíciójából a vásárló helyzetébe kíván szorítani, és azt akarja elérni, hogy állami kegyként kapott kárpótlási jegyek segítségével vásároljuk vissza azt, ami a miénk. Semmi sem háborította fel inkább az elmúlt hónapokban a társadalom törvénytervezetben is hivatkozott igazságérzetét, és nem szabadított el dühödtebb indulatokat, mint éppen ez az elképzelés. Kifejezetten rosszindulatú a kárigény bejelentésére meghatározott egy hónap, az egy év is alig elfogadható, a jogvesztéssel való fenyegetőzés, a helyben lakás előírása, a visszavett javak fölötti rendelkezés korlátozása. Nem hiszem, hogy épp a törvényszövegezők ne tudnák, hogy a kondicionális, azaz a feltételekhez kötött birtok középkori jogintézmény és a libera lizmus óta a szabad földtulajdon az általánosan elfogadott európai forma. Parlamentnek és kormánynak nincs és nem is lehet más feladata – szerény ítéletem szerint – mint az, hogy minél eredményesebben és minél hatékonyabban működjék közre, hogy a tulajdono sok minél gyorsabban és minél zökkenőmentesebben és lehetőség szerint természetben vehessék vissza javaikat, ha azt kérik. Csak akkor jöhet szóba kártalanítás, ha ez semmiképpen nem lehetséges, természetesen minden megdézsmálás nélkül. Mindezen túl aligha vita tárgya, hogy a javak természetben való visszaszolgáltatása a legolcsóbb megoldás. Ez esetben nem kell zokogni, műkönnyeket hullatni a társadalom teherbíró képességéről. A német példa szerint is ez jelenti a dolgok európai stílusú megközelítését, kezel ését is. Annyi szó esik mostanában Európáról, az Európába való visszatérésről, a lemaradás felszámolásáról, mélységes meggyőződésem, hogy Európába csak európai eszmékkel és intézményekkel, európai modorban és stílusban lehet eljutni. A civilizált emberiség által általánosan tisztelt és elfogadott jogelvek figyelmen kívül hagyása nem vall európai stílusra, és csak távolít, messze vezet Európától. Nyomatékkal, sőt a legnagyobb nyomatékkal szeretnék figyelmeztetni, hogy most, amikor ezt a törvénytervezetet tár gyaljuk, azokról tárgyalunk, akiknek a győzelmet köszönhetjük. Jól tudjuk, kikről, milyen társadalmi csoportokról van szó, és hogy nélkülük, az ő aktivitásuk, pártfogásuk és támogatásuk nélkül nem tölthetnék be a demokratikus pártok azt a szerepet, amit ma betöltenek. Ezek a tömegek pedig többek között azért szavaztak ránk, mert vissza akarják kapni azokat a javakat, amiktől a pártállam fosztotta meg őket. Minden doktrínerség, valóságtól elrugaszkodott képzelgés csak árthat vagy drámai fordulatot adhat az e semények menetének. Gazdasági kategóriákban gondolkozva a 204060100 holdas üzemek felélesztése az agrárszférában. Mindig is ezek jelentették a húzó ágát a magyar mezőgazdaságnak, felújításuk, működésük biztosítása elsőrendű társadalmi és gazdasági érdek , ha valóban versenyt, szociális piacgazdaságot akarunk. Erről szólva azt sem szabad elfeledni, hogy korántsem elegendő a földek visszaszármaztatása, az eszközöket, a
