Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 13. hétfő, a tavaszi ülésszak 25. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF)
1449 Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azért kértem szót rendkívüli ügyben, mert az egész társadalmat veszélyeztető kérdésekről szeretnék beszélni, s ezen kérdések felvetésére nincs hivatottabb hely, mint a tisztelt Ház. Sőt azon csodálkozom, hogy ezekről a veszélyekről eddig itt egy szó sem esett. Tudjuk, milyen következményekkel jár, ha a nép saját sorsát érintő kérdésekben, ügyekben tájékozatlan maradt vagy félretájékoztatták. Ha csak a legutóbbi példát említem, még fölmérni sem tudjuk, hogy mit jelent a magyarság számára az a szörnyű tény, hogy közel 50 évig nem is hallhatott a rról, hogy a Délvidéken 40 000 magyart mészároltak le. Most azért kérem az önök türelmét, hogy a későbbiekben ne mondhassák, hogy nem szólt senki, tisztelt Ház! ELNÖK (Szabad György) : Felhívom képviselőtársunk figyelmét, hogy Zimányi Tibor képviselőtársunk erről a kérdésről már szólt az Országgyűlés ülésén. (Taps.) G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES (MDF) Tisztelt Elnökség! Engedtessék meg, hogy a beszédemben olyan eszközöket és olyan szavakat használjak, olyan témát fogjak át, amilyet én gondolok. Hatvanezer ember képviseletében vagyok itt, s az, hogy Ön néhány mondat alapján megint (taps) . nem is értem, úgyhogy folytatnám. Tisztelt Ház! Veszélyben van a népképviseleti demokrácia. Annyira veszélyben van, hogy egyes vezető politikusok a nagy sietségben már a látszatra sem adnak. Csak egykét példát említek. Az SZDSZ elnöke, aki nemrég még svájci sapkának nevezte a Szent Koronát, államiságunk szimbólumát, most újabb figyelemre méltó kijelentéssel rukkolt elő a Magyar Hírlapb an. Idézem: "Az Antallkormánynak napjainkig nem sikerült maga alá rendelnie a koalíció különböző erőit." Értik ugye? Ha az Antallkormány maga alá gyűrte volna az SZDSZ elnökének elképzelése szerint a koalíció különböző erőit, akkor működne csak igazán a demokrácia. De nézzük, mit nyilatkozott a fiatal liberálisok vezetője a Népszabadságban. Kérdés: elég erőse a pártokon belül a frakciófegyelem ahhoz, hogy a hatpárti tárgyalásokon elfogadandó alapelvek szerint tevékenykedjen később valamennyi párt és – mo st figyeljenek – valamennyi képviselő? Válasz: ha a pártok nem lesznek képesek arra, hogy a felelős vezetőik által aláírt megállapodást átültessék a törvényhozás napi munkájába, úgy ez a Parlament megbukott. Hát nem gyönyörű? (Derültség.) Ha a Parlament ha jlandó totális szavazógépezetként működni, akkor mehet minden tovább. Ha esetleg nem szavazógépezet lesz, hanem az alulról jövő igények képviseleti testülete, akkor meg kell szüntetni felsőbb utasításra, természetesen fenntartva a látszatokat. S hogy miért kellene totális szavazógépezetként működnie? A liberalisták szerint azért, mert ez a modern. (Derültség.) De hát akkor kérem, kár volt megszüntetni a régi rendszert, mert az még ennél is modernebb volt. Ott ugyanis egyszerűen bezárták azt a képviselőt, ak i nem a központnak megfelelően politizált. Ezek után fel kell tennem a kérdést, hogy a nem számottevő szélsőség veszélyeztetie a demokráciát, vagy az újonnan hatalomra kerültek bizonyos körei. Közelmúltunk bizonyítja, hogy a magyar nép történelmétől idege n szélsőséges kisebbségek csak külső hatalom megszállása után juthattak vezető szerephez. Az 1944es náci megszállás után Szálasiék, s az orosz megszállás után Rákosiék. Mint tudják, hamarosan összeül a parlamenti pártok központi bizottsága. Természetesen a régi időknek megfelelően zárt ajtók mögött, kirekesztve mindenkit, hogy az állampolgárok, a mucsainak nevezett mezei hadak továbbra is kiszolgáltatottan koldulhassák a híreket, és természetesen kirekesztik a legitim magyar Parlamentet is, és olyan kérdés ekről akarnak tárgyalni, dönteni központi bizottságék, amelyek a Parlament és a nép tárgyalási jogkörébe tartozik. Ez egy szabad választások utáni társadalomban Moncloa ide, Moncloa oda, teljesen törvénytelen és népellenes politika. Demokráciában a Parlame nt a nép legitim testülete. Tehát felhatalmazója a nép, és nem az a feladata,