Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. május 7. kedd, a tavaszi ülésszak 24. napja - Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése - ELNÖK (Szabad György): - SÓVÁGÓ LÁSZLÓ, DR. (MDF)
1389 A második lépcsőt a most tárgyalandó javaslat képezi, amely lényegében konkret izálja, hogy a jelenleg még állami tulajdonban lévő vagyontárgyak miként kerülnek önkormányzati tulajdonba. Szükség lesz egy harmadik lépcsőre is, hisz az eddigi törvény nem fogja át az önkormányzati tulajdonba kerülő vagyontárgyak teljes körét – elég, ha csak a nem ingatlankezelő szerv vagy városgazdálkodási vállalat kezelésében lévő külterületi földek jövőbeni sorsa szabályozásának szükségességére utalok. Jogos és sürgető igény mindezek visszaadása is, a sorrendet azonban be kell tartani. Az elfogadott ká rpótlási törvény elsőre a magánszemélyek kárpótlását mondta ki, a további rendezés ennek is függvénye. Célszerű azonban megemlíteni, tisztázni a félreértéseket. A volt községi, városi földek jelentős részben magánszemélyek tulajdonában, de közösségi haszná latban álltak, amelyért a kárpótlás a nemrégiben elfogadott törvény alapján történik. Általánosan elfogadott tétel, hogy az önkormányzatok kellő gazdasági alap nélkül nem tölthetik be rendeltetésüket. A gazdasági alap megalapozottságát szolgálja a vagyon i s. Az úgynevezett szocialista társadalmi rendszer tudatosan fosztotta meg a volt tanácsokat mindezektől, teremtette meg az állami tulajdon egységét – a gazdálkodás szabadságát a kezelői jog intézményében vélte biztosítani. Az önkormányzatok a rájuk bízott vagyontárgyakkal a törvény keretei között szabadon rendelkezhetnek, gazdálkodhatnak. Megítélésünk szerint a juttatott vagyon olyan nagyságú, amely biztosítja az önállóságot, az általános társadalmi helyzettől nem függetleníthető cselekvési szabadságot. A t ervezet olyan vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról intézkedik, amelyek jelenleg állami tulajdonban vannak, és döntő többségében a volt tanácsok, szakigazgatási szervei, intézményei, vállalatai kezelésében állnak. A vagyontárgyak önkormányzati tu lajdonba adásánál tekintetbe veszi a vagyon működtethetőségének gazdasági szempontjait, figyelemmel van az önkormányzatok feladat- és hatáskörére. A tervezet nem kötelezi az önkormányzatokat a vagyon átvételére, ha működtetése, fenntartása többletkiadással jár. Tisztelt Ház! Sarkalatos és sokak által vitatott kérdés, milyen mértékű vállalkozásra alkalmas vagyon kerüljön önkormányzati tulajdonba. Erre választ jelentős mértékben az önkormányzatokról szóló törvény már megfogalmazta, de bizonyos mozgási lehetős ég most is adott, mivel a tervezet rendeltetése, hogy meghatározza az önkormányzatok közigazgatási területén levő ingatlanok, erdők és vizek önkormányzatok tulajdonába kerülő körét. A kérdés más módon is megfogalmazható: vajon az alapvetően vállalkozási re ndeltetésű vagyontárgyak önkormányzatok általi működtetésee a cél, vagy a gazdasági élet más szereplői jobban tudják azokat hasznosítani? Nem vitás, az önkormányzatokról szóló törvény lehetővé tette, hogy az önkormányzatok vállalkozzanak. Ezzel, mint álta lános elvvel, egyet lehet érteni. Úgy véljük azonban, nem vitatható az sem, hogy az önkormányzatok elsődleges szerepe nem a gazdasági életben való részvétel, hanem sokkal inkább az önkormányzati törvényből is következő helyi közszolgáltatások ellátása. Ami nt azt a helyi önkormányzatokról szóló törvény indoklása ki is mondja, az önkormányzati tulajdon fő rendeltetése, hogy a közszolgáltatások egy részét biztosítsa. A "közvagyon", a "forgalomképes" és "korlátozottan forgalomképes" jogi kategóriák bevezetése, továbbá az a szabály, hogy az önkormányzatok csak olyan vállalkozásokban vehetnek részt, amelyekben felelősségük nem haladja meg a hozzájárulás mértékét, mind az önkormányzatok vállalkozási szabadságának kereteit adják. Ne a vállalkozás, hanem a szolgáltat ás legyen jellemző tevékenységükre. Amikor a Parlament az önkormányzati törvényben meghatározta az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába átadandó vagyontárgyak körét, az úgynevezett profitvagyonról nem szólt. Tette ezt logikusan, mert a bevétele k meghatározásának ezt írta elő, hogy a profittermelő tanácsi vállalatok privatizálásából jussanak bevételhez az önkormányzatok és ne ezeknek a vállalatoknak a vagyonából. Ezt a szándékot megerősítette a Parlament az előprivatizációs törvény elfogadásakor is, vagyis nem az a cél, hogy a profitvállalatok vagyona egyik közösségi tulajdoni formából a másikba – jelesül: önkormányzatiba – kerüljön, hanem az, hogy ezek privatizációja
