Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 30. kedd, a tavaszi ülésszak 23. napja - Interpellációk: - ELNÖK (Vörös Vince): - FODOR TAMÁS (SZDSZ)
1333 ELNÖK (Vörös Vince) : Köszönöm. Trombitás Zoltán képviselőtársunk az államtitkári választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae az államtitkár úr válaszát. Kérem, szavazzanak. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, az Országgyűlés 109 " igen" szavazattal 99 ellenében, 22 tartózkodás mellett az államtitkári választ nem fogadta el. Az interpellációt kiadom a költségvetési bizottságnak megtárgyalásra. Fodor Tamás, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a művelődési és közoktatási miniszterhez a Nemzeti Színház élén történt drámai változás apropóján, A kormányzat szereposztási politikájáról címmel. Fodor Tamás képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Fodor Tamás (SZDSZ) – a művelődési és közoktatási miniszterhe z – "A Nemzeti Színház élén történt drámai változás apropóján a kormányzat szereposztási politikájáról" címmel FODOR TAMÁS (SZDSZ) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Elnézést, hogyha kicsit kriminalisztikai módon foglalom össze az elmúlt két hé t drámai történéseit, de képviselőtársaimnak szeretném felidézni, hogy mi történt. Két héttel ezelőtt, szerda este 5 órára ön, ismerős gyakorlattal, magához rendelte a Nemzeti Színház akkori igazgatóját, Csiszár Imrét és lemondásra szólította föl. Ő termés zetesen ezzel nem élt. Másnap délelőtt 10 órakor próbája lett volna, de ez a próba elmaradt. A titkárnőjétől tudta meg, hogy a társulatot összehívták 1 órára; és fél 1kor még senki nem tudta, hogy ki lesz az új igazgató. Mindenki meglepetésére aztán 1 óra kor bemutatták az új igazgatót, ahogy egy, a Kormányhoz közelálló napilapunk újságírója, aki civilben fiatal drámaíró, és remélhetjük, hogy nevét hamarosan ott olvassuk az új Nemzeti Színház szerzőinek sorában, úgy jellemzett, hogy a döntés elképesztő sebe sséggel született meg. Én nem kívánok most a színház vezetésével tartalmilag foglalkozni, azokkal a kifogásokkal sem – ez nem az Országgyűlésnek a dolga. Nem kívánok munkajogi szempontból sem foglalkozni – ez majd az ügyvédek dolga lesz. S a jogszerűségét sem vonom kétségbe, hiszen teljesen természetes, hogy akadhatnak minden országban olyan reprezentatív színházak, amelyek különösen kiemelt szerepben vannak, hiszen műsorrendjük, az ott dolgozó művészek javadalmazása, a létrehozott darabok, előadások műgond ja, művészi színvonala mintegy kirakatba helyezi az államnak a művészettel szemben alkalmazott politikáját. Tehát ilyen nemzeti színházak léteznek. Természetesen nem kötelező, hogy létezzenek. És ha vannak, akkor a mindenkori kulturális miniszter feladata az, hogy ide kinevezze a neki megfelelő igazgatót. Tehát a jogszerűségét egyáltalán nem vonom kétségbe, hiszen ön majd felelni fog a nemzet előtt, hiszen a Nemzeti Színházról van szó, és az utókor előtt is. Természetesen szerényebb leszek, csak a színháztö rténet előtt fog felelni, hogy ez a döntés jó volte. Az viszont – és itt térnék rá – már az Országgyűlésre tartozik, hogy felfigyelve arra a nem először tapasztalható – többek által bizáncinak aposztrofált – módszerre, amely a kinevezéseket, a felmentések et kíséri, a határokon túl is visszhangoznak ezek a botrányok, tehát felfigyelve ezekre, ellenőrizze a kormányzatnak a személyzeti politikáját. Ezért kérdezem a miniszter urat, hogy milyen technikákat alkalmazott a Nemzeti Színház kétéves eredményeinek, il letve eredménytelenségeinek a felmérésére. Mennyire pontos, konkrét és mennyire nyilvános vagy a nyilvánosság elé tárható volt ez a vizsgálat, kitől kapott ön vagy a területért felelős államtitkárhelyettes olyan szakmailag megbízható értékelést, amelyre s zámítani lehet? Volte olyan vizsgálat, amelyik visszaélésre derített volna fényt, hogy ez a rapid megoldás – ahogy ezt Fekete államtitkár úr szereti mondani – megszülessen? Én úgy tudom, hogy a színházi szakma választott képviselői önt – miközben a felmen téssel kapcsolatban felhívták Fekete államtitkárhelyettes úr figyelmét, hogy a döntés kizárólag az ön hatáskörébe tartozik – óva intették a sokkszerű beavatkozástól, hiszen a szakmából jöttek.
