Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 29. hétfő, a tavaszi ülésszak 22. napja - Bejelentések: Balogh Gábor jegyző - A földről szóló 1987. évi I. törvényt módosító egyes törvények hatályon kívül helyezéséről szóló törvényjavaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ)
1312 meg akartak szabadulni ilyen területektől, hogy ezzel olyan jövedelemhez jussanak, amit másképp nem tudnak elérni. Nekik a föld nem volt f ontos, hogy meglegyen, hanem ennek az eladása árbevételként jelentkezett, vagyis jövedelemként, hogy majd ha a földtörvény életbe lép, addigra ez már szépen át lesz mosva valakinek a javára. Ezt akkor sikerült megalkotni, azonban az öröm nem sokáig tartott , mert körülbelül három hét múlva egy módosító javaslat érkezett be, amivel ezt a törvényt módosítani kellett – és ezt el is fogadtuk, mégpedig azzal az indokkal, hogy építési engedélyek kiadásával problémák voltak, a kis telkek, amik beépítetlenek voltak, vagyis ki kellett osztani telkeknek, azt nem lehetett megoldani a törvény akadályozása végett. (sic!) Ez megint visszafelé sült el, mert nagyon gyorsan parcelláztak föl telkeket, amiket egyszerűen belterületnek átminősítettek. Számtalan helyen látom most is, hogy mérik ki a volt szántóterületeket, és csodálkozva veszem tudomásul, hogy ezek már beltelkek, ezeket megint eladták telkeknek. Most pedig azt látom, hogy ha ezt a törvényt feloldjuk, hogy ismét el lehet adni, akkor gyorsan élni fognak vele, mert hi szen a kárpótlási törvénynek a végrehajtása nem megy máról holnapra: éveket fog igénybe venni, és ez alatt lesz idő, lesz lehetőség arra, hogy ezeket a földeket ismét eladják. Azt is tapasztalom, hogy sok helyen vágják az erdőket, kíméletlenül. Olyan terül eteket, amik nem összefüggő erdőként vannak nyilvántartva a termelőszövetkezetekben, földlábakon, kisebb erdőterületeket – nem kell vágási engedély hozzá – levágnak, letarolnak. És hiába szólunk ellene, nem történik semmi. Szeretném, hogyha ezt a javaslato t, amit az igen tisztelt Eörsi Mátyás képviselőtársam beterjesztett, ilyen indoknál fogva nem fogadná el a Parlament. Köszönöm. (Gyér taps.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Szólásra következik dr. Mihály Zoltán képviselő, a Magyar Demokrata Fórum részéről . Kérem. Felszólaló: Dr. Mihály Zoltán, a gazdasági bizottság előadója MIHÁLY ZOLTÁN, DR. a gazdasági bizottság előadója: Bocsánat, Elnök Úr! Csupán Lakos kollégának szeretném a figyelmébe ajánlani, hogy nem "indítvány"t mondtam, csak eltérő véleményt, mi nt bizottsági megnyilatkozást. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm szépen. Megkérdezem kéviselőtársaimat, kíváne még valaki felszólalni az együttes vitában. Kérem, jelezze szándékát. Mivel több képviselőtársunk nem jelzett hozzászólási szándékot, a vitát lezá rom. Megkérdezem dr. Eörsi Mátyást, hogy a határozathozatal előtt kíváne szólni. (Igen.) Kérem. Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) válasza EÖRSI MÁTYÁS, DR. (SZDSZ) Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretnék válaszolni az itt elhangzottakra. Különösen Cséf alvay képviselő úr tett olyan kijelentéseket, amelyek engem rémülettel töltenek el – kicsit dramatizálva a dolgokat. Cséfalvay úr ugyanis arról beszélt, hogy a kárpótlási törvény végrehajtása éveket fog igénybe venni, és addig kéri, hogy ne engedélyezze a Parlament a földek forgalmát. Én úgy érzem, hogy ha a Parlament ezt az intelmet megfogadja, egyszerűen tragikus lesz az ország szempontjából. Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy az átkos ántirendszerben Magyarország egy relatív kis sikert ki tudot t magának csikarni a többi úgynevezett szocialista országhoz képest. Ezt azzal érte el, hogy volt az úgynevezett vállalati önállóság: valamivel több mozgásteret engedélyeztek Magyarországon a menedzsereknek, mint a szomszédos országokban. Ennek – akár beis merjük, akár nem – megvolt az eredménye. Hogyha most, ettől eltérően, korlátozások, tilalmak, bürokratikus akadályok sorát fogjuk bevezetni, akkor én tartok attól, hogy azt a relatív előnyt, amelyet Magyarország elért a többi – ma már úgy mondják – középk eleteurópai országhoz képest, nagyon
