Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. február 4. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - Az ülés tárgysorozatának elfogadása - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
14 Nem kívánnám a figyelmüket untatni számadatokkal, de engedjék meg, hogy néhány markáns számot egy másik anyagból idézzek. A törvénytervezet szerinti kárpótlás hozzáve tőlegesen négymillió hektár termőföldet, 3840, száz főnél kevesebbet foglalkoztató iparvállalatot, vállalkozást, vagy egyéb termelő egységet érint, és több mint 400 ezer lakást és üzlethelyiséget. A törvényjavaslat rendelkezései értelmében mintegy 70 milli árd a kárpótlásra fordítható és természetesen a költségvetést érintő, a költségvetés pozícióját rontó összeg. A szenvedélyes viták miatt nem érdektelen, hogy ebből az összegből 40 milliárd forintot a termőföldek, 20 milliárd forintot a lakások és üzlethely iségek és mintegy 10 milliárd forintot az iparvállalatok kárpótlása jelent. Ezeket a számokat azért tartottam szükségesnek már itt megjegyezni, hogy érzékeltessem, hogy milyen nagyságrendű jogi akciót tervezett a Kormány ennek a törvénynek a hatályosulása esetén. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy kiemelten szóljak a javaslat termőföldet érintő speciális szabályairól. Annál is inkább, mert a javaslat beterjesztését, de az általános vitáját megelőzően e témáról már hangzott el szóváltás itt a Ház fala i között, és amint az imént idéztem, nemcsak a Parlament falain belül, hanem a Parlamenten kívül is főleg ebben a körben koncentrálódnak az indulatok, és itt mutatkozik a legmarkánsabb, szélsőségeket sem nélkülöző véleményalkotás. Előljáróban le kell szöge znem, hogy a termőföld esetén is érvényesül az a javaslat által követett alapelv, és ennyiben nincsen eltérés az általános szabályokhoz képest, hogy a magánszemélyek tulajdoni sérelmeit a tulajdonos személyétől és a tulajdon tárgyától függetlenül azonos mó don, azonos elvek figyelembevételével kell orvosolni. Ennek megfelelően a termőföldek volt tulajdonosai a többi tulajdonossal egyezően kárpótlási jegy formájában és a lényegét tekintve azonos módszerekkel számított értékhányad erejéig részesülnek a kárpótl ásban. Az azonos elvi és gyakorlati kiindulás azonban nem feledtetheti, hogy az érintett körben vannak olyan különleges szempontok és feltételek – a jogos társadalmi elvárásokról most itt nem is beszélve – , amelyekre a még oly egységes alapokon nyugvó jogi szabályozásnak is tekintettel kellett lennie. Kezdjük talán azzal a közismert ténnyel, hogy a termőföld a természet és nem pedig az emberi munka terméke. És bár ez utóbbi – mármint az emberi munka – befolyásolhatja a termőképességét, a termőföld mégis ala pvetően változatlan, terjedelemben pedig korlátozott formában áll mindannyiunk rendelkezésére, ugyanakkor a termőföld, éppen mert természeti érték és termék, más tulajdoni tárggyal nem helyettesíthető. Hasznosítását és piaci forgalmát sajátos szabályok hat ározzák meg. Ezek azok a körülmények, amelyek aligha vitathatják azt a megoldást, annak a kárpótlás vázolt rendszerében, ha az valóban igényt tart az igazságosságra – márpedig ez elhatározott törekvésünk, kérem, higgyék el (zaj) – , a ma is a mezőgazdaságbó l élő, de a termőföld tulajdonától megfosztott agrárlakosság számára módot és lehetőséget adnak arra, hogy a kárpótlásként kapott kárpótlási jegyet ismét termőföldre válthassa. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az igénynek a megvalósítása, a kárpótlási jegy ilyen felhasználásának, a kárpótlási jegy ellenében történő termőföldhöz jutás jogi garanciájának megteremtése az a további körülmény, amely a javaslat rendszerében az általánostól eltérő, de az igazságossághoz feltétlenül közelítő szabályok megalkotását tette indokolttá. A privatizálható állami vagyonnal, a privatizációs célra felhasználható tulajdoni tárgyak többségével ellentétben a termőföld, legalábbis a kárpótlási jegyek beváltásához szükséges mértékben, nem áll az állam rendelkezésére. Ismeretes, ho gy a termőfölddel kapcsolatos állami intézkedések a hatvanas évek második felétől kezdődően az akkori szóhasználat szerinti társadalmi tulajdon fejlődőképes formájának minősítették a termelőszövetkezeti tulajdont, és ennek megfelelően azt kedvezményezték. A javaslat által orvosolni kívánt állami intézkedések folytán is, jóllehet részint akaratuk ellenére, a termelőszövetkezetek váltak kedvezményezetté. A volt tulajdonosoktól térítés nélkül vagy reális értékének töredékén megszerzett termőföldek döntő hányad a a jelzett intézkedések
