Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 23. kedd, a tavaszi ülésszak 20. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZIGETHY ISTVÁN, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BALSAI ISTVÁN, DR. igazságügy-miniszter:
1201 törvényes örökösei lennéne k. Az elvi helyesség mellett a gyakorlati problémák tömege ebben az esetben is jelentkezne. A törvényjavaslat azonban – mint már említettük – nem a reprivatizációt ajánlja, hanem részletes kárpótlásra tesz kísérletet. Elismeri tehát a volt tulajdonosok kár pótlására való igényjogosultságát, és az igényérvényesítés lehetőségét a leszármazóknak vagy ezek hiányában a túlélő házastársnak biztosítja. A törvényjavaslat tehát a saját rendszerében egy igényjogosulti kört állapít meg, és így értelmetlen dolog számonk érni ezen a törvényjavaslaton az örökjogot. Értelmetlen és indokolatlan egyrészt azért, mert a javaslat által megadott jogosulti kör nagyon közel áll az öröklési jog szerinti törvényesen öröklők köréhez, másrészt a törvényjavaslat könnyen érvényesíthető sz abálya helyett az öröklési jog alkalmazása az örökösödési viták, a végeláthatatlan hagyatéki eljárások tömegét eredményezné. Mindez a kárpótlási eljárások elhúzódását hozná létre, ezzel szemben ezeknek a gyors lezárása nyilván mindannyiunk érdeke. Itt emlí tem meg – mert ide kívánkozik – , hogy rendkívüli módon lerövidítené az eljárásokat a kár mértékének az elvétel tárgyához igazodó átalányösszegben történő meghatározása, amelyet a Kormány támogat, tehát az erre vonatkozó módosító javaslatot mindenképpen tám ogatom, és kérem a tisztelt Országgyűlést is, hogy támogassa. Ebben a megoldásban úgyis benne rejlik a kisebb aránytalanságok lehetősége, de úgy vélem, hogy fontosabb érvek szólnak az ügyek gyors lezárása mellett. Ide kapcsolódik egyébként az Alkotmánybíró ság állásfoglalásának az a része, amely szerint a kárpótlandó vagyontárgyak különbözőségére tekintettel nem alkotmányellenes a kárpótlás alapjául szolgáló érték eltérő számítási módja. Ha azonban az eltérő számítási mód a különböző vagyontárgyakért kapott kárpótlásban kirívó különbségre vezet, ez okot adhat alkotmányellenesség megállapítására. A javaslat – a módosító javaslatokkal együtt – arra törekszik, hogy ilyen különbségek lehetősége kizárt legyen. A részleges kárpótlás logikájából következik, hogy egy degresszív kulcsozású táblázat és egy felső összeghatár korlátozza a kárpótlás mértékét. A viszszatérítés felső határának szükségességét senki sem vitatta, legfeljebb a mértékét. Annál többen javasolták viszont a degressziós táblázat eltörlését, különösen azok, akik egyébként a reprivatizáció alkalmazásának a hívei. A degressziós táblázat – amint arra a törvényjavaslat expozéjában is már utaltam – kettős célt szolgál. Egyrészt az ország gazdasági teherbíró képességének reális figyelembevételével korlátozza a kiadható kárpótlás mértékét, másrészt az előbbiek mellett is biztosítja azt, hogy a kisebb sérelmek nagyobb mértékű támogatást élvezhessenek. A degressziós táblázat eltörlését tehát semmiképpen nem támogatjuk, hiszen bizonyos fontos módosításokat célsze rűnek tartunk mi is. Elfogadhatónak tartjuk azokat a módosításokat, amelyek azt eredményezik, hogy a kisebb tulajdonsérelmek a törvényjavaslat előtti rendelkezéseitől eltérően minél nagyobb mértékben nyerjenek kárpótlást. Elfogadhatónak tartom azt is – kül önösen, hogyha Önök is egyetértenek ezzel – , hogy a termőföld mint különleges vagyontárgy speciális szabályozást igényel, ami megnyilvánulhat a kárpótlás földre váltásának az általánostól eltérő szabályozásában is. Az Alkotmánybíróság is rámutatott arra, h ogyha az állam lehetőséget ad a földdel való kárpótlásra, önmagában nem alkotmányellenes az, hogy ennek a korlátozott és sajátos jogi helyzetű fedezetnek az elosztását a kárpótlás alapjául szolgáló egyéb vagyontól eltérően állapítsa meg. Ennek során tehát nem kifogásolható olyan prioritások megállapítása, amely mások jogait nem sérti. Tisztelt Országgyűlés! Sokan dicsérték a kárpótlási jegy bevezetését, sokan ellenezték. Akik ellenezték, jobb megoldást nem tudtak javasolni. Ezek után nem lehet vitás, hogy l egcélszerűbb technikai megoldás a kárpótlási jegy mint értékpapír, amely számtalan módon felhasználható. Ezzel kapcsolatban arra szeretnék utalni, hogy az általam oly fontosnak vélt kompromisszumkészségét a Kormány minden ésszerű javaslat esetén gyakorolja , de nem teszi meg ugyanezt a törvényjavaslatot nem segítő és a következményeiben végig nem gondolt vagy a javaslat rendszerétől idegen javaslatok esetén.
