Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 19. napja - A tulajdonviszonyok rendezése érdekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk kárpótlásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - SALAMON LÁSZLÓ, DR. az alkotmányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szabad György): - TORGYÁN JÓZSEF, DR. (FKgP)
1141 egyszer a részletes vita kapcsán ezzel a kérdéssel kapcsolatban véleményt nyilv ánítani, mégpedig azért – igen tisztelt Elnök Úr és igen tisztelt Ház – , mert legalább négy olyan kérdéscsoport merül fel a reprivatizáció, illetőleg részleges kárpótlás vonatkozásában, amelyek igen jelentős kihatással lesznek az egész gazdasági életünkre, az egész jogrendünkre – bármely esetben, tehát akkor is, ha helyesen foglalunk állást, akkor is, ha tévesen. Az én megítélésem szerint az 1. és a 2. § lényegében a törvény időbeli hatályát érinti, személyi hatályát érinti, és érinti azoknak a vagyontárgya knak a körét, amelyek kárpótlás alá kerülhetnek. Miért állítom én azt, hogy a kárpótlás alapvetően elhibázott intézmény, és miért ajánlom helyette a módosító indítványomban a reprivatizációt? Erre több igen lényeges okom van. Vannak jogi indokaim, és vanna k politikai indokaim. A jogi indokok közül kiemelném a Polgári Törvénykönyvnek a kártérítésre vonatkozó fejezetét, amely egyértelműen meghatározza, hogyha ebben az országban bárkit is kár ér, akkor az államnak, illetőleg a személyeknek, bíróságoknak, hatós ágoknak milyen jogszabályi rendelkezés alapján kell eljárniuk. Ez a polgári jogi reparáció elvét írja elő, és ez alól senki ki nem bújhat, ez egy olyan törvényes kötelezettség és egy olyan törvényes jog, amely nemcsak a magyar jogrendnek képezi az alapját, hanem annak a nyugateurópai jogrendnek is, és annak a nyugati jogrendnek is, ahová mi igyekszünk, és amellyel kapcsolatban többször kijelentettük, hogy mi ilyen jogrendet kívánunk a hazánkban kiépíteni. Ha tehát a kárpótlás fogalmát fogja a Parlament elf ogadni, és elveti a reprivatizációt, ezzel tulajdonképpen elvetette a magyar jogrendnek ide vonatkozó rendkívül fontos előírásait is. Az én megítélésem szerint ebben az esetben az európai jogrenddel szemben is foglalunk állást, amelynek számos igen káros k övetkezménye lehet a hazánkra nézve. A másik kérdés tulajdonképpen, ami ebben a kérdéskörben feltétlenül a Ház elé kívánkozik, az már inkább politikai megítéltetési kérdés. Nevezetesen annak a kérdése, hogyha nem reprivatizáció lesz, hanem a Kormány előter jesztését fogadja el a Ház, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a részleges kárpótlással és annak technikai részével, a vagyonjegy intézményével a kifosztók fognak további olyan jelentős vagyontárgyakhoz jutni a kifosztottak terhére, amely Magyarország gazd asági és politikai jövőjét évtizedekre előre károsan meghatározza. Legyen szabad rámutatnom arra, igen tisztelt Ház, hogy ebben a körben nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy itt lényegében abban a kérdésben dönt a Ház, hogy a kifosztottaknak kívánjae vi sszajuttatni azokat a javaikat, amelyeket a kommunizmus négy évtized alatt elvett a kifosztottaktól, vagy pedig a kifosztóknak akarja juttatni a kifosztottak javait?! Akkor, amikor mi ennek a kérdésnek a jogi részében döntünk, egyben a politikai részét ekk ént fogjuk meghatározni. És az én álláspontom az, hogy ennek a Háznak egész egyszerűen nincs joga arra, hogy a kifosztottaktól további engedményeket kérjen, hogy a kifosztottakra további terheket rójon, mert ha odaadja a kifosztottak javait a privatizáció kapcsán, akkor azt a kifosztók fogják megszerezni, és ezzel hazánk egész gazdasági és – a gazdasági hatalomtól visszaváltható – politikai hatalmát a jövő évtizedekre nézve épp a pártállam kedvezményezettjei javára fogja biztosítani. A harmadik érvcsoportom megint jogi érv. Nevezetesen itt ebben a körben arra utalnék, hogyha mi most a kárpótlás mellett foglalunk állást, ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy egy olyan jogi konstrukciót hozunk létre, amely következményeként az Alkotmánybíróság elé benyújt ott kérelem kapcsán megint lehet majd vitatkozni, vajon alkotmányose ez a törvény vagy sem. Mert azt azért országvilág előtt meg kell mondani, hogy a reprivatizáció az egyetlen jogi megoldás, amelynél alkotmányjogi kifogást nem lehet felhozni! Az az egye tlen tiszta jogi megoldás. A kárpótlási törvényben írt megoldási formula azonban egy vegyesfelvágott, mely vegyesfelvágottban minden további nélkül a jogi kifogások özönét lehet felhozni. Ezért tehát egy időzített bombát helyez el a törvény alá a Parlament , ha a Kormány előterjesztése szerint fogja azt elfogadni. Végül legyen szabad rámutatnom arra, van még egy jogi indoka annak, amiért én a reprivatizáció mellett foglalok állást, és amiért a törvényjavaslat 1. §a helyett ilyen rendelkezést kimondó másik 1 .
