Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 16. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - Egyes nemzetközi környezetvédelmi feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PAPP SÁNDOR, DR. (MDF) - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - GYURKÓ JÁNOS, DR. a környezetvédelmi bizottság előadója:
1103 Megemlítem, hogy a közös nemzeti park gondolatát először Szlovákiában vetették föl. Szlovákiában az egyes csallóközi holt- és mellékágaknak az élővilága az ENSZ környezetvédelmi program jának a védettsége alatt áll. A bősi üzemvízcsatorna gátjainak megépítése részben tönkretette ezeket a nemzetközileg védett területeket. A magyar természetvédelem 1987ben több mint 9000 hektáron létrehozta a Szigetközi Tájvédelmi Körzetet. Még ugyanezen a területen, illetve a kapcsolódó ausztriai területen is megindult az előkészítő munka. Ennek a legbiztosabb jele, hogy az állam megkezdte a kisajátításokat, illetőleg a védelemre érdemes területeknek a felvásárlását. Az említett Duna szakaszon a természete s viszonyok olyanok, hogy a Kisalföldre kilépve a Dunafolyam esése hirtelen megváltozik, csökken, és ez a hordalék lerakódásával jár. Ez a hordaléklerakódás egy megszüntethetetlen geológiai folyamat, nagyon régóta tart, egy hatalmas hordalékkúp keletkezet t, amelynek a csúcsa körülbelül Pozsonyligetfalu tájékán van, az alapja pedig Komárom és a csallóközi Gúta között található. A mintegy 300 méter vastag, kohéziómentes talajnak a felszínén a Duna nem tudott egységes medret kialakítani, számtalan ágra szakad ozva behálózza a területet, és rendkívül értékes több szempontból is a számunkra ez az állapot. Hajózási szempontból kifejezetten hátrányosnak mondható, ha valaki Dunatengerjáró hajókkal akar itt áthajózni. Az előnyeit pedig röviden úgy foglalhatom össze, hogy itt egy önműködő, önfenntartó biológiai víztisztító alakult ki, amely lehetővé teszi azt, hogy a fölöttünk lévő három, erősen iparosodott dunai ország civilizációs hatásai ellenére Magyarországon, még Budapesten is – mert idáig terjed a szigetközi te rmészetes víztisztító hatása – , tehát még nálunk is rendkívül olcsó az ivóvízellátás. A szigetközi, csallóközi vizi világ nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is az ivóvízellátását jórészt lehetővé teszi, mert itt található Európának a legnagyobb édesvíztar taléka. Korábban kevés figyelmet kapott az a hatalmas tiszta ivóvízkészlet, amelyik az említett hordalékkúpban található. Becslések szerint ez több köbkilométernyi ivóvízként közvetlenül hasznosítható víztömeg, amely létét szintén a fölötte mozgó felszíni vízrendszerben működő természetes öntisztulási folyamatoknak köszönheti. Sajnos, itt a 60 méternél magasabban fekvő rétegekben a vizet a diffúz mezőgazdasági környezetszennyezés már részben tönkretette. Tisztelt Ház! A trianoni béke óta nem tartoznak hozzá nk a Dunamedence folyóinak felső szakaszai, hegyvidéki vízgyűjtő területei. Tudnunk kell azt, hogy a felszíni vizeinknek több mint 90%a a határon túlról érkezik. Hogy ez milyen alárendelt helyzetet jelent, azt hiszem, nem kell részletezni. Tehát legfonto sabb vízbázisunk, a Duna, nem mindegy, hogy milyen mennyiségben és minőségben érkezik hozzánk. A természetnek az ajándéka, hogy ez a kisalföldi Duna szakasz ilyen természetes biológiai víztisztítóként működik. A korábban már említett európai vízhasználati keretszerződés alapelveit meghatározó tudományos álláspont szerint lehetetlen vagy célszerűtlen a folyók síkvidéki szakaszainak belépcsőzése vagy folyócsatornázása. A természetes rendszerek és folyamatok megtartása érdekében szükséges a nemzetközi védettsé gű természeti terület. Sajnos, a természetnek, illetőleg az élővilágnak gazdasági számításokba soha be nem vont, de gazdaságilag értékes folyamatait mindig csak akkor szoktuk észrevenni, amikor éppen megszűnnek. Más szempontból is előnyös lesz ez a közös D una Nemzeti Park, mert jó nemzetközi visszhangot keltene, hogyha két volt szocialista ország meg tudna állapodni a közös környezetpusztításnak az abbahagyásában. A Dunakanyar esetében – ez a 2. pontnak a második része – hazánknak a közvéleménye a tájrombol ásra reagált elsősorban érzékenyen. Történelmi szempontból is igen jelentős ez a táj, éppen ezért már a létesítménynek az elnevezésekor megpróbálták elterelni a figyelmet errőlů tehát nem bősvisegrádi vízlépcső lett a neve, hanem bősnagymarosi. A kezdemé nyezésünk itt is már meglévő dolgokra támaszkodhat, hiszen a Dunának mind a két partja, a Dunakanyar mellett létezik a Pilisi és a Börzsönyi Tájvédelmi Körzet.
