Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 16. kedd, a tavaszi ülésszak 18. napja - A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos kormányzati feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat megtárgyalása - ELNÖK (Szabad György): - BECKER PÁL, DR. a költségvetési, adó- és pénzügyi bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - PAP JÁNOS, DR. (FIDESZ)
1095 amikor a Dunát kívánják önkényesen elterelni szlovák területen.Mint tudjuk, ez a párizsi békeszerződés, a Dunaegyezmény, a határfolyóegyezmény, illetve az 1977es államközi szerződéss el is összeütközik. Itt a nagy probléma akkor keletkezett, amikor a tárgyaló delegáció azt a 7 pontot, amit a szlovákok átadtak, tárgyalási alapnak elfogadta. Kapásból viszsza kellett volna utasítani, ti. gazdasági, hajózási és energetikai szempontból a pó tmegoldások egyike sem jobb, mint az eredeti megoldás, és az ökológiai kockázat egyiknél sem kisebb az eredeti megoldásnál. Nem lehetett volna szó arról, hogy bármelyik variációt, akár a B, C vagy a Dt, de sorolhatnám, egyáltalán vizsgálják a szlovákok. M int tudjuk, a C variációt ők vizsgálják. Nagyon nagy hiba, erre is költenek, ez egy elvi döntés lehetett volna, és abban a pillanatban, amikor ezt tudomásunkra hozták, viszsza lehetett volna utasítani. Tisztelt Ház! Felszólalásom második részében a jelen h elyzetről kívánok röviden szólni, elsősorban néhány javaslatot szeretnék tenni. A kormánybiztos úr tájékoztatója szerint pillanatnyilag egy év a lemaradás a vízlépcső ügyében, ez volt valamikor két hónappal ezelőtt, azóta már egy év és két hónap a lemaradá s. A Kormány ebből másfél hónapot vállal. Véleményem szerint ez minimum annyi, amennyi a benyújtott országgyűlési határozat óta eltelt, ez pedig több mint 10 hónap. Az Országgyűlés a 24/1989 (X.31.) Ogy. határozatában kimondja: "Szükséges a szerződés módos ítása, ezen belül egyszer és mindenkorra le kell mondni a nagymarosi rész megépítéséről." Dunakilitin is olyan garanciát kíván kiépíteni, amely mögött a szándék egyértelmű, szeretné a felsőkiliti Bősrészt is leállítani, amelynél a problémát a következő je lenti: nem Magyarországon van, és az a tény, hogy már majdnem kész, és egyre épül. Az erőmű már régen nem szakmai, hanem politikai ügy. Van egy tény, ami kiindulásként lényeges: senki sem kötelezheti az országot, hogy befejezze az építkezést, vagy lezárja a Dunát Kilitinél. A műszaki pótmegoldás mint szlovák zsarolás nem egészen világos és nem kivitelezhető. Két variáció lehetséges: A Duna sodrásirányába épített gáttal a fősodorból vizet terelni az üzemvízcsatornába. Ez egy nagy blöff, ugyanis nem vezethető elég víz az erőmű üzemeltetéséhez. Pozsony alatt egy gáttal elzárni a víz útját szlovák területen, egy kisebb tározó megépítése, amelyből a vizet át lehet vezetni a meghosszabbított üzemvízcsatornába. Elméletileg járható, terepasztalon kivitelezhető, gya korlatilag azonban nem, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy 6 milliárd plusz koronát jelent, amely, ha elfogyott, érvként szerepelhet, adjatok még pénzt hozzá, ha már benne vagyunk, és elkezdtük ezt a variációt megépíteni. Aki a Napzártát látta, tudhatja, V arga János levezette, különböző jégtrorlódások és árvizek levezetése is problémát jelenthet, hiszen egy zsilip nélkül ez plusz gondot jelent. Ezen túl gyakorlati akadálya is van – mint már említettem – , a szlovákok is tartanak a nemzetközi botránytól, ők s em akarhatják, hogy a párizsi, trianoni békeszerződést, valamint az 1976os együttműködési egyezményt és magát az államközi szerződést is sértsék, ekkor ugyanis elúszna a kármegosztásra vonatkozó jogigényük. Műszakilag, hidrodinamikailag sem megoldható, ug yanis a megnövelt oldalcsatorna miatt nő az altalajszennyeződés, a gátszakadás, az elcsúszás és a földrengés veszélye. Ebből érzékelhető, hogy számukra is csak egy megoldás lehet, mégpedig a tárgyalás, amelyben lehetőség szerint mi diktáljuk a feltételeke t. Ezért nem szabad halogatni a tiszta, egyenes beszédet, mert a stratégiai kezdeményezés a kezünkben van gazdasági, politikai, jogi oldalról egyaránt, ezen kívül az is az adunk, hogy ökológiai prioritást hirdetjük, amit az egységes Európa felé haladva nek ik is vallani kell. Ezért érezzük aggályosnak, hogy a Kormány elodázza és halogatja a tárgyalásokat, belemegy a 7 pontos variációba és esetleg még több pontba is, tudniillik Meciar úr a 7 pontról nem is akar hallani, mert azt mondta, hogy neki esetleg még 20 is van.
