Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 15. hétfő a tavaszi ülésszak 17. napja - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtt - KÓNYA IMRE, DR. (MDF) - ELNÖK (Szabad György): - ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF)
1047 KÓNYA IMRE, DR. (MDF) Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy pontosítást szeretnék tenni a kisgazdapárti frakcióvezet őhelyettes felszólalásához, nevezetesen azt, hogy a napirend kérdésének meghatározását egyáltalán nem az döntötte el, mint hogyha a többségnek az lett volna az álláspontja, hogy az Alkotmánybíróság mintegy felfüggesztheti a törvényhozás menetét. A leghatá rozottabban ki kell jelententem, hogy nincs Magyarországon olyan törvény, amelynek értelmében bárki megakadályozhatná a Parlamentet abban, hogy döntést hozzon. (Taps.) Azt azonban figyelembe kellett venni a napirend kialakításánál, hogy mikor az ötvenegyn éhány Szabad Demokrata képviselő előterjesztette az előzetes normapanaszt, hogyha ezt követően a Parlament döntést hoz ebben a kérdésben, mégpedig a többség elképzelésének megfelelő döntést – amire, hangsúlyozom, alkotmányos joga van a Parlamentnek – , akko r ezt föl lehet úgy fogni, mintha az Alkotmánybíróságra politikai nyomást kívánna gyakorolni a Parlament – ennek pedig a látszatát is el szerettük volna kerülni. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság bejelentette: előrehozza a tárgyalását, és egy hét alatt letárgyalja ezt az ügyet, úgy gondoltuk, ez nem jelent olyan mérvű késedelmet – összefüggésben azzal, hogy a bizottságok még tárgyalták folyamatosan ezt a kérdést – , amely megengedhetetlen lenne az Országgyűlés munkája szempontjából, különös tekintet tel arra, hogy valóban egyéb, fontos törvények – az önkormányzatok hatáskörével kapcsolatos és egyéb – is vannak, amiben előre tudtunk haladni. Azt kívántam egyértelművé tenni: nekünk is az az álláspontunk, hogy az Országgyűlés szuverenitását a törvényhozá s területén semmilyen más szerv nem korlátozhatja. Köszönöm szépen. (Gyér taps.) ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm szépen. Most még megadom egy további, napirend előtti felszólalásra a lehetőséget, utána, a tárgysorozat előterjesztése előtt nekem is van az ü ggyel kapcsolatos, hivatalos bejelentenivalóm. Zimányi Tibor képviselőtársunk kért rövid napirend előtti felszólalásra lehetőséget. Napirend előtti felszólaló: Dr. Zimányi Tibor (MDF) ZIMÁNYI TIBOR, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Ú r! Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy a választópolgári, parlamenti megítélés szerint is a napirend előtti felszólalásokban mintha túltengés következett volna be. Azzal is egyetértek, hogy csak kivételes események, illetve problémák miatt szabad igénybe venni a törvényhozásra szánt, nagyon szűkös – ennélfogva rendkívül értékes – perceket. Úgy gondolom, hogy az emberi – szűkebben véve: nemzeti – történelmünk bármilyen szempontból kiemelkedő évfordulóiról szóló megemlékezés a magyar törvényho zás házában, amelynek egyúttal a nemzeti lelkiismeret házának is kell lennie – hiszen minden fontosabb törvényünk cikkelyeibe elkerülhetetlenül beépül múltunk minden rezdülése és a jövőnk szebbé tételének reménysége – , helyének kell lennie a történelmi évf ordulókról szóló megemlékezésnek. Legutóbb a csatavesztésről elhangzott szavak is elismerésre találtak. Nem mehetünk el szótlanul a felszabadulás évfordulója mellett sem. Azért választottam ezt a napot, mert ez esik legközelett április 13ához, ahhoz a nap hoz, amelyen a hitlerista német hadsereg utolsó katonája is elhagyta országunknak Trianonban megszabott földjét. Nem kívánok itt most arról szólni, hogy vajon milyen érdekekért ünnepeltették az országgal hosszú évtizedeken át ezt az évfordulót – amelynek m ég naptári időpontja sem volt igaz. Még súlyosabban kell azonban fölvetni, hogy a tartalma, maga a felszabadulás vajon valóban igaz volte, most, amikor egyremásra halljuk, hogy a lakosság mintegy népi kezdeményezésként el akarja távolítani azokat az emlé ktáblákat, amelyek így vagy úgy, de az országnak a szovjet csapatok által történt felszabadítását hirdetik. Mi is volt a helyzet? A tisztánlátás érdekében csupaszítsuk le a tényeket! Amikor a hivatalos magyar vezetés belátta, hogy hibásan döntött a Szovjet unió elleni hadbalépésről – nem térve ki az
