Országgyűlési napló - 1991. évi tavaszi ülésszak
1991. április 9. kedd a tavaszi ülésszak 16. napja - Interpellációk: - BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter:
1011 BOROSS PÉTER, DR. belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! A benyújtott interpelláció és az azt követő sajtóban széles körben ismertetett állásp ontja a tisztelt képviselőnőnek arra késztet, hogy jóllehet elsősorban az interpellációban foglaltakra válaszoljak, elnök úr szíves türelmét kérem az időt illetően, mégis kénytelen vagyok, tekintettel arra, hogy a publicisztikában részben kibővítette, rész ben magasabb régiókba is emelte azt a nagyon kényes kérdést, amit itt az előbbiekben előadott. Azt kérdezi tőlem tisztelt képviselőnő, hogy nem tartome aggasztónak, hogy fél éven belül három alkalommal rendőrgolyó által meghalt ember Magyarországon. Aggas ztónak tartom. Aggasztónak tartom és fájdalmasnak. És azonkívül, hogy fájdalmasnak, nem is tekintem a bűnüldözési gyakorlatban olyan megoldásnak, amelynek alkalmazását általánosságban – hangsúlyozom, általánosságban – helyeselni lehetne. Magam részéről ter mészetellenesnek tartom, hogy fiatal életek essenek áldozatul. Mégis kénytelen vagyok olyan kérdésekre is válaszolni, vagy felhívni a figyelmet, amelyek – érthetően – az interpellációban nem hangzottak el. Aggodalomra ugyanis van ok más vonatkozásban is. 1 990ben 338 emberölés és emberölési kísérlet fordult elő. Közúti jármű ittas vezetésével kapcsolatban 16 787 nyomozás indult. Házasság, család, ifjúság, nemi erkölcs ellen 8434 ügyben kellet nyomozást indítani. Összesen 330 000 bűncselekmény történt. Kétsé gkívül megközelítőleg 50 százalékkal több, mint a megelőző évben. A teljes tájékoztatás érdekében azonban ki kell mondanom azt is, hogy ez a szám csak úgy értelmezhető, ha azt is tudjuk, hogy Budapesten például még mindig kevesebb bűncselekmény történt 199 0ben, mint a nyugati fővárosok legnagyobb részében. A tendencia – az emelkedő tendencia – aggasztó, az állapothoz azonban ezt a viszonyítást is figyelembe kell venni. Képviselőnőből joggal váltott ki kérdést, sőt azt hiszem, fogalmazhatok így, indulatot i s a rendőri fegyverhasználat. Erre szeretnék egy, hozzánk hasonló, megközelítő méretű európai országból adatokat összehasonlításképpen ismertetni. Magyarországon 1990ben 44 esetben történt rendőri fegyverhasználat, három halálos kimenetelű az, amiről inte rpellált tisztelt képviselőnő. Egy, hozzánk hasonló méretű nyugateurópai országban 44gyel szemben 202 esetben történt rendőri fegyverhasználat, figyelemre méltó módon – az arányokat figyelemre méltó módon – négy esetben halálos kimenetellel. Hogy miért v an ez az arány, ha megengedi a tisztelt Ház, erre még visszatérnék. Szándékozome valamit tenni? Igen, szándékozom, minden törekvésem az, hogy rendőri fegyverhasználatra ne kerüljön sor. Ki kell azonban mondanom azt is, mint ahogy több alkalommal máskor is , hogy a rendőrnek felszerelése van, és adódik olyan helyzet, adódik olyan jogszerű helyzet, amikor a fegyverhasználat sajnos, elkerülhetetlen. Ez nem a magyar rendőrség különleges privilégiuma vagy egyedi eljárásmódja. Világszerte adódnak olyan kényszerhe lyzetek, amikor a rendőr így kénytelen kötelességét teljesíteni. Hogy tisztelt képviselőnő szokványosnak nevezhető helyzetnek minősítette azt, amiben ezek a lövések eldördültek, ezzel kapcsolatban tisztelettel némi fenntartásaim vannak. Amikor határozott é s erős rendőrségről beszélek, nyugodtan válaszolhatom, nem ezt értem alatta. Amikor határozott és erős rendőrségről beszélek, akkor én olyan rendőrségre gondolok, amely messzemenően tiszteli a törvényt, jogszerűen jár el, és eszközeit is, amelyeket a közre nd védelme érdekében kapott, jogszerűen használja. De azért hadd utaljak arra, hogy alkalmam volt három és fél hónap alatt különböző ismereteket szerezni rendőri létszámról, kiképzésről. És most tényleg röviden csak a kiképzésről. A magyar rendőrségnél ily en, meg olyan megfontolásokból és takarékossági indítékokból évente kétszer van lőgyakorlat, összesen évente kétszer. Ez nem elég. Ez a kiképzési metodika nem elég ahhoz, hogy a rendőrök biztonságos fegyverhasználata során, ha muszáj, ha elkerülhetetlen, n e agyonlőjjék, hanem sebesítsék azt, akit más módon adott szituációban megfékezni nem lehet.
