Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 18. kedd, a téli rendkívüli ülésszak 2. napja - Interpellációk: - NAGY ANDRÁS (SZDSZ)
97 Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer nyomják meg az "igen" gombot, jelenlétellenőrzést tartunk. (Megtörténik, a jelen levők száma 192, pont 50 százalék. Taps.) Az öt államtitkárt is beszámítva, akik igennel szavaztak. (derültség a teremben) , akik jelenlétüket jelezték, határozatképes az Országgyűlés. Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük az interpellációk elmondását. Nagy An drás, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője interpellálni kíván a privatizációt nehezítő KPMrendelettel kapcsolatban a közlekedési miniszterhez. Nagy András képviselőtársamat illeti a szó. Interpelláció: Nagy András (SZDSZ) - a közlekedési, hírköz lési és vízügyi miniszterhez - "A privatizációt nehezítő KPM rendelettel kapcsolatban" címmel NAGY ANDRÁS (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az itt ülő különböző pártok között eltérő elképzelések vannak, ezek nemegyszer vita, gyakran éles vita formájában nyilvánulnak meg. Véleményünk sok mindenben különbözik, ami azt hiszem, érthető is, azért ülünk különböző pártok soraiban. Van azonban néhány pont, amelyben gyakorlatilag konszenzus van minden párt, minden politkai erő között, és ez ad reményt arra, hogy a meglévő viták és nézeteltérések ellenére is az országot, az ország gazdaságát talpraállítsuk, fellendítsük, mert – és itt van a konszenzus – ezzel mindenki tisztában van, hogy kiút a jelenlegi nagyon súlyos helyzetből csak ak kor lesz, akkor van, hogyha élénk, önálló, erős gazdaságot, privátgazdaságot, piacgazdaságot tudunk létrehozni. Erre csak a privatizáció képes, efelé mutat már a tisztelt Ház által elfogadott előprivatizációs törvény is, melynek pozitív hatásai, reméljük, rövidesen mutatkozni is fognak. Sajnos, de tény, hogy a gazdasági rendszerváltás útjában még nem egy akadály van, amit le kell győzni, el kell hárítani ahhoz, hogy ez a váltás, ez a gazdasági rendszerváltás igazából bekövetkezhessen. A nehézségek között va nnak olyanok, amelyeknek megszüntetése nem megy máról holnapra, de akadnak olyanok is, amelyeket kis jóakarattal, odafigyeléssel nagyon könnyen le lehet győzni, túl lehet rajta lépni. Interpellációmat abban a remé nyben mondom el, hogy sikerül az egyik ilyen, privatizációt nehezítő akadályt elhárítani, amely akadályról meg vagyok győződve, hogy egyszerű, érthető, és figyelmetlenségből maradt csak benn a jelenlegi rendelkezések között, végül is akkora a feladatunk, h ogy nem lehet mindenre odafigyelni. Remélem, hogy ezzel az interpellációval sikerül hozzájárulni ahhoz, hogy előre tudjunk lépni. Tisztelt Miniszter Úr! Hazánk áldatlan telefonhelyzete mindannyiunk számára ismerős, tudjuk azt is, hogy ennek gyökeres megold ásához nemcsak irdatlan mennyiségű pénz, idő is kell. Tisztában vagyunk ezzel, ezek tények. Azonban tény az is, hogy a jelenleg érvényben levő 5/1969. (VII. 12.) KPM rendelettel kiadott távbeszélőszabályzat, mely a 2/1988. (IV. 26.) MT rendelettel módosít va lett, nem követi az azóta bekövetkezett politikai és gazdasági változásokat, és érvényben van egy olyan pontja, nevezetesen a 28. § (2) bekezdése, amely gátló tényezőként jelentkezhet az előprivatizáció során. Meg kell jegyeznem, hogy jelentkezik is, je len pillanatban is már. Az említett paragrafus kimondja, hogy a telefonkészülékátírást mely esetben kell teljesíteni a Magyar Postának. A 28. § (2) bekezdés a) pontja a következőképpen hangzik: Közületi előfizetőről közületi előfizetőre, amennyiben az elő fizető nem kért áthelyezést – szó szerint idéztem a rendeletből – ez magyarul annyit jelent, hogy a közületi előfizető magánszemély részére – márpedig a volt állami tulajdont megvásárló személy magánszemélynek minősül ugyanezen rendelet egy másik pontja ér telmében – nem mondhat le a telefonkészülékről jelen pillanatban még akkor sem, ha amúgy ez szándékában állna. Erre való hivatkozással a Posta, bár megérti a problémát, amely probléma jelentkezik ott, ha én megvásárolok most egy volt állami boltot, és abba n telefonkészülék van, a Posta sajnálkozva, de
