Országgyűlési napló - 1990. évi téli rendkívüli ülésszak
1990. december 17. hétfő, a téli rendkívüli ülésszak 1. napja - Bejelentés a rendkívüli ülésszak napirendjének kiegészítésére - A Magyar Köztársaság 1991. évi állami költségvetéséről és az államháztartás vitelének 1991. évi szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - NYERS REZSŐ (MSZP)
10 hatékon yságával is, amely köztulajdonban marad, a fennmaradó állami, önkormányzati vállalatokkal. A hazánkban rendkívül széles szövetkezeti szektor belső reformok megvalósításával jelentős szerepet kell kapjon a válságmegoldó stratégiában. Javasoljuk a Kormánynak , fordítson nagyobb gondot a szövetkezetek versenyegyenlőségének a biztosítására. A liberalizálást úgy kell tudni alkalmazni a gazdasági életben, hogy ne vezessen kényszerű visszalépésekhez. Például hiba lenne már 1991ben a devizabeszolgáltatási kötelezet tség megszüntetése. Viszont helyesnek tartom azt, hogy a vállalatok devizával való rendelkezési joga szélesedjen. Ezzel a forint tényleges konvertibilitása bővülhet. Ez elősegíti, hogy a későbbiekben a konvertibilitás hivatalos bejelentése és megvalósítása már egy ténylegesen működő, bár még részleges valutacserére épüljön. Ma még a gazdaságpolitikai stratégiának tisztázatlan kérdése, hogy a szociálpolitikai nagyrendszerek reformjára mikor és hogyan kerül sor. A magunk részéről olyan reformokat támogatunk, amelyek nem a mai generáció reáljövedelmének a megnyirbálására irányulnak, hanem a rendszerek ésszerű belső átrendezésére, a következő generáció piacgazdaságba illeszkedő életvitelének a megalapozására. A lakás kamatrendszerének a kivételével a többi szoci ális konstrukció reformját nem szabad alárendelni a fiskális politikának. Az állami költségvetés deficitjének a csökkentését a további években a jövedelemtermelőképesség növelésével lehet igazán megoldani. A kormányzat hároméves elgondolásai az adópolitik áról alapvetően olyan irányt mutatnak, amelyet helyeselni tudunk. Az állam és az önkormányzatok közötti jövő évi adósságmegosztási elképzeléseket pedig – mint az elhangzott – politikailag kifogásoljuk, mivel azokkal a kormányzat szembeállítaná a lakosságot és az önkormányzatokat. Mind a hároméves időszakban, mind 1991ben jól látható: két neuralgikus terület van. Az egyik a keleteurópai gazdasági kapcsolatok szűkülése és átrendeződése, a másik az inflációs folyamat lefékezhetősége. Egyiket sem lehet a szán dékok kinyilvánításával megoldani. Elkerülhetetlen, hogy a keleteurópai régió gazdasági átrendeződése átmenetileg az e régióban folytatott kereskedelmünk csökkenéséhez vezessen. Ezt elismerjük. Igazságtalan lenne, ha magát a csökkenést a Kormány számlájár a írnánk. De hibáztatni kell a Kormányt azért, hogy működésének első félévében szinte hátat fordított a szovjet és a keleteurópai piacoknak, ezzel késleltetve a vállalatok felkészülését és alkalmazkodását. Nem segítette kellően azt, hogy a régió gazdasági átrendeződésével lépést tartsunk érdekeink érvényesítésében, hogy a minket terhelő piaci szűkítő hatás mérséklődjön. Azt szeretnénk remélni, hogy a továbbiakban e tekintetben végleg megszabadul a Kormány a féléves politikai inerciától, annak bénító hatásá tól. A keleteurópai régió második helyre csúszott vissza külkereskedelmünkben, de továbbra is jelentős lesz. A magyar és a szovjet kormányzatnak elő kell segítenie azt, hogy ezek a kapcsolatok az eddigi egycsatornás rendszerből olyan többcsatornás rendsze rűvé váljanak, amelyekben alapvető szerepe már a vállalatok kapcsolatainak lesz. Ebből a szempontból az új finanszírozási viszonyok mielőbbi tisztázása teszi lehetővé a vállalatok felkészülését. Sajnos, a kormányzat késedelmesen tárgyalt a szovjet illetéke sekkel, ez nehezíti a felkészülést. Sajnálatos mulasztásai vannak a szovjet kormányzatnak is a konvertibilitásra alapozott keleteurópai kereskedelem előkészítésében. Szovjet oldalról is tiszta helyzetet kell elérni a vállalatok közötti kétoldalú, úgynevez ett barterkereskedelem számára. A magunk részéről jobb megoldás híján élnünk kell a harmadik piacon keresztüli közvetítő kereskedelemmel is. Amíg a változó helyzetben ki nem tudjuk építeni új felfogású gazdaságihídszerepünket, addig szükségképpen más hida kat is igénybe kell vennünk. A keletnémet régióval folytatott kereskedelmünk visszaesésének hatásai ellen is védekeznünk kell. Egyrészt külön megállapodás lehetőségének keresésével, de azzal is, hogy az eddigi forgalmunk
